A vállalkozók java része a rendelkezésre álló eszközeit igyekszik fejleszteni, ha szintet akar lépni, és számtalan vállalkozás épül a vállalkozók problémáinak megoldására. Rengeteg szuper képzés, workshop és szakkönyv áll a rendelkezésünkre, hogy minden szükséges információhoz és tudáshoz hozzájussunk. Ez rendben is van. Én magam kifejezetten élvezem a tanulást, és meggyőződésem, hogy mindig mindenkitől és minden helyzetből tanulhatok valamit. Ha mást nem, legalább annyit, hogy mit érdemes másképp csinálnom. (Egyébként úgy tapasztalom, hogy mindannyian tanulók és tanítók is vagyunk.) 

Mindegy, hogy pontosan mivel foglalkozol – egyéni vállalkozóként a személyed kulcsfontosságú a sikeres ügymenethez. Akár egyedül dolgozol, akár másokkal együttműködésben végzed a feladataidat, a vállalkozásod sikere elsősorban rajtad múlik.

Olykor azonban nagyon magányosnak érezheted magad, hiszen rengeteg kihívással kell megküzdened a mindennapok során, a felelősség pedig súlyos teherként nyomhatja a vállad, beszűkült gondolkodásmódot, álmatlan éjszakákat és egyéb pszichoszomatikus tüneteket okozva. Különösen nagy lehet a stressz, ha még szülőként is helyt kell közben állnod, de mondjuk a családod nem érti, egyszerűen nem értheti meg, milyen helyzetben vagy pontosan, hiába számítanál a támogatásukra. Ha egyáltalán támogatnak, és nem tesznek fel olyan megsemmisítő kérdéseket merő jóindulatból, mint: “Nem lenne jobb mégis egy rendes munkahely?” Rajtakaphatod magad a zuhany alatt, hogy már te is ezzel gyötröd magad.
És mi van, ha egyedülálló anya, apa vagy? Az az igazán durva, amikor már nem is csak önmagadért tartozol felelősséggel, és nem mersz előre lépni, mert túl nagynak érzed a kockázatot. “Mi van, ha nem fog menni?” Így csak egyhelyben toporogsz, és inkább bevállalsz még 10 olyan projektet, amiből tuti ki lehet majd fizetni a rezsit, mint hogy bátran nekivágj az ismeretlen terepnek. 

Így azonban a figyelmed szétszóródik, és ezzel együtt az energiád is elpárolog. Állandóan dolgozol, újabb és újabb fejlesztéseken, akciókon és kampányokon töröd az agyad, mégsem jutsz egyről a kettőre.

A vállalkozók jó része annyira elmerül a feladatok teljesítése körüli zsonglőrködésben és a soha véget nem érő tanulásban, hogy közben elveszíti a fókuszt – ha valaha megvolt egyáltalán – és  megfeledkezik a legfontosabb összetevőről: önmagáról.

Onnantól kezdve, hogy a vállalkozásod kulcsembere te vagy, az egyik legnagyobb hiba, amit elkövethetsz, ha kifelejted a siker-egyenletből a személyes képességeidet, erősségeidet és gyengeségeidet, úgy érzed hogy te már egy kialakult fix egyéniség vagy a magad jellegzetességeivel, és nem foglalkozol többé magaddal, csak az eszközeidet cserélgeted. Például megbízol egy marketingest és csinálsz vagy csináltatsz egy jó logót és weboldalt is végre. Ezekre is szükség lehet (sokszor van is, personal branding konzulensként ezt merem állítani), de ha te közben nem változol és fejleszted magad, gyakorlatilag egy időzített bomba vagy a saját cégedben, ami fel is robban, ha a körülmények megborítják. Most, a pandémia időszakában nem egy példát látunk erre, amikor a szigorításoknak kiszolgáltatva érzik magukat a vállalkozók, nem  látnak perspektívát, nem tudnak rugalmasan alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, és kétségbeesve várják, hogy az élet hátha visszatér a régi, megszokott kerékvágásába. (Nem fog. Mondom ezt úgy, hogy én kimondottan optimista beállítottságú vagyok.)  

De oké, tovább megyek, mi van, ha te ennél már tudatosabb vagy és keresgéled a lehetőségeidet, igyekszel új irányok felé nyitni? Hiszen manapság végülis egyre gyakrabban veszik igénybe a coachok segítségét is. Annyi coach lett hirtelen a megnövekvő igényekre válaszul, hogy fel is hígult a szakma. Virtuális asszisztenst, social media menedzsert és szövegírót is alkalmazhatsz, hogy delegáld a feladataid egy részét. Meg is teszed – hátha akkor több időd marad a valóban fontos dolgokra, és akkor majd végre sikeressé válsz. 

Egy napon azonban így is arra ébredsz, hogy már minden tőled telhetőt igyekeztél megtenni, és még mindig nem ott tartasz, ahol legbelül érzed, hogy tartanod kéne. Még mindig nemet kell mondanod a gyerekednek vagy a párodnak, aki a millió átdolgozott napodért cserébe nyaralni akar végre menni veled. Nem mehettek, majd jövőre! Hiszen dolgoznod kell! Hát nem értik?! 

Mégis mi nem stimmel?  

Amikor vállalkozónak álltál, gondolom neked is volt egy elképzelésed arról, hogy ha kemény munka árán is, de idővel képes leszel annyi pénzt kitermelni, hogy kényelmesen élj. Vagy akár bőségben. Miközben jobb esetben a szolgáltatásoddal, termékeddel te is segítesz abban, hogy a célcsoportod élete is valahogyan örömtelibbé, élvezetesebbé, könnyebbé, tartalmasabban váljon. Bizonyára szeretnél értéket teremteni, és hiszel abban, hogy amit csinálsz, az fontos. (Ha nem, inkább ne is olvass tovább, nem fogunk tudni együttműködni. Kivéve, ha esetleg épp az a problémád, hogy önmagadban nem hiszel eléggé, és/vagy még mindig nem tudod, mihez kezdj az életeddel. Akkor van miről beszélnünk.) 

A gond az, hogy hiába gürizel és pörögsz éjt nappallá téve, ha nem a jó feladatokat végzed, és produktív vagy ugyan, de nem hatékony – ráadásul az éjszakázások miatt egyre fáradtabb és szétszórtabb. Hiába minden, ha nem tudod jól kommunikálni és hitelesen képviselni, amit csinálsz, mert az önbizalmad a béka segge alatt van kettővel. Hiába minden, ha fantasztikus szakember vagy, de ezt épp csak te nem hiszed el magadról, mert az imposztor szindrómád miatt állandóan megkérdőjelezed magad, és biztosra veszed, hogy csak a vakszerencsének köszönheted, hogy neked eddig minden összejött, és állandó bűntudattal küzdesz a sikereid miatt, plusz rettegsz, hogy holnap esetleg bukod az egészet.

Hiába minden, ha nem tudod elkérni a valós értékedet, mert azt hiszed, drágábban nem vennék meg amit kínálsz mert nem ér annyit a tudásod, vagy mert azt hiszed, nem lenne korrekt magasabb árat megszabnod, és mártírt csinálsz magadból. Hiába minden, ha azt hiszed, majd egy jó logó, weboldal, szövegíró megoldja a problémádat, végre hátradőlhetsz hogy ha sokat fizettél is de ez a befektetés kell és megtérül… de aztán továbbra sem jön több fizető ügyfél, vásárló. Vagy csak a kampány ideje alatt jönnek, és ha esetleg lebetegszik a szövegíród, meg vagy lőve, mert fogalmad sincs, miről, mit és hogyan írj, hogyan tudod megszólítani a célcsoportodat. Azt hiszed, a te életedben nincs semmi figyelemre méltó, amit el-sztoritellingelhetnél, és igyekszel elvegyülni a tömegben a szakmai konferenciákon is, hogy nehogy véletlenül megszólítson egy interaktivitásra törekvő előadó – ha pedig mégis megszólalsz, a torkodban dobog a szíved, lángba borul az arcod és csak habogsz. Hiába minden, ha a körülmények áldozatának érzed magad, és másokat hibáztatsz mert hogy kiszúrtak veled, vagy irigyelsz, mert bezzeg nekik milyen könnyű.  

Valóban ilyen lennél? Ez vagy te? Ezzel kell beérned életed végéig? Majdcsak lesz valahogy? Ha még többet tanulsz, majd talán jobb leszel? Majd jövőre jön az áttörés és végre több pénzed lesz? Majd ha lesz még egy diplomád, hitelesebb leszel és akár árat is emelhetsz? Majd ha a gyerek egyetemre megy és több időd lesz, végre lesz énidőd is, de addig állandóan le kell mondanod valamiről, a családról a munka javára vagy fordítva, az énidő meg luxus?

Hát nem. Elárulom, hogy ezt mind csak a tudatos és tudatalatti (téves) hitrendszereid miatt gondolod és érzed. Azok miatt, amikről fogalmad sincs, hogy mennyire alapvetően határozzák meg az életed alakulását. Azt hiszed magadról, hogy tudatosan élő emberi lény vagy, de nem. A működésünk túlnyomó része (kb. 90%) tudattalanul zajlik, így te csak gondolkodsz, töröd a fejed és teszed a dolgokat a legjobb tudásod szerint, de a saját elméd és hitrendszereid rabja vagy mindvégig, és újra meg újra beleszaladsz ugyanazokba a pofonokba is, max. más a feladó és máshol csattan az ütés. Csak a saját valóságodat látod, a saját szűrődön keresztül tudsz értelmezni mindent, és az önkorlátozó, limitáló hitrendszereid és a lehúzó érzéseid miatt nem tudsz továbblépni, hiába próbálkozol. Lehet, hogy néha szikrát kapsz egy jó képzéstől, könyvtől, coaching üléstől vagy Instabölcselettől (kellenek ezek is, ez nem lehúzás ám, mélyen hiszek a lifelong learningben), évek óta jársz már pszichológushoz is hogy feldolgozd a traumatikus hatású élményeidet amik paralizálnak és a múltban tartanak fogva, de csak nem jön az áttörés. Olvasod, hogy te is lehetsz kiváló. Talán el is hiszed. De kérdezem én: mit jelent egyáltalán az, hogy kiválónak lenni? Hiszen Brian óta tudjuk, hogy mi mind egyéniségek, különlegesek vagyunk. Jaj bocs, te nem? (: 

Az elméd úgy működik, mint a mobiltelefonod. A telefonod egy idő után megtelik a sok infóval, képekkel-videókkal-appokkal, és ha van olyan opciód, bővítheted a külső memória kapacitást, de előbb-utóbb bizony szelektálnod, takarítanod és törölnöd kell mindazt, amire már nincs szükséged, hogy újabb tartalmakat, újabb hasznos és érdekes appokat és újabb szívmelengető emlékképeket tudj belepakolni. Ha nem így teszel, lelassul a rendszer, és jönnek sorra a hibaüzenetek, mert nem tudnak futni a programok. 

Az elméd ugyanígy tele van a zsibongó gondolataiddal, a véleményeiddel és mások mondatainak visszhangjaival. Sokszor szenvedhetsz is attól, ha nem vagy ura az elmédnek és nem tudod leállítani ezeket a gondolati folyamatokat. És ha megtelik a fejed és már majd’ szétrobban (“szétvet az ideg”), akkor itt az idő, hogy szünetet tarts és kiürítsd, kitisztítsd belőle és/vagy felülírd azokat a gondolatokat, amik már idejétmúltak, amikre már nincs szükséged – hogy helyet kapjanak az új ideák és a mostanában fontosabb megjegyeznivalók. Mindaz, ami támogat, ami előrevisz, ami jó érzéssel tölt el, amitől feltöltődsz. Meg a bevásárlólista. (: 

Igenám, de hogy születnek a gondolatok és hová kerülnek azok, amikre már nincs szükséged? Láttad az Agymanók c. mesét? Ha igen, akkor tudhatod, hogy a gondolataid nagy részét az érzelmeid hozzák létre. Persze van egy folyamatos kölcsönhatás is a gondolatok és érzelmek között, de leegyszerűsítve az történik, hogy az érzelmeid nyomán alakulnak ki a gondolataid, a gondolataidból jönnek létre a szavaid amiket kimondasz, és mindaz a cselekvés, amit teszel. Így teremted a valóságodat, azt a valóságot, amit te valóságnak tartasz, amit te érzékelsz. Ezért van az, hogy te akár teljesen másképp viszonyulhatsz ugyanahhoz a jelenséghez, mint egy másik ember, másképp reagálsz, más lehetőségeket látsz meg, más döntéseket hozol, és így más eredményeket kapsz. De a működésünk jó része, kb. 90% nem is tudatosan zajlik. Az elme irányítóközpontja tele van automatizmusokkal, amik azért jöttek létre, hogy segítsenek neked a hétköznapi létezésben. Szép is lenne, ha direkt és tudatosan tudnál csak lélegezni, és ha valami elvonná a figyelmed a légzésről, akkor paff, holtan esnél össze. 

A probléma csak az, hogy rengeteg olyan hitrendszerré alakult gondolati mintázat van bennünk, amik ugyanolyan programként futnak a rendszerünkben, mint pl. a légzés vagy a vérkeringés. Nem tudatosulnak, mégis alapvetően meghatározzák az életünket. Ha egyszer megharapott egy kutya és te nagyon megijedtél, esélyes, hogy utána minden kutyával szemben bizalmatlan leszel. Ha azt sugallták neked gyerekkorodban, hogy buta vagy, és te kritika nélkül elhitted (egy gyerek elhiszi), akkor az ebből fakadó szégyenérzet miatt két irány van >>> vagy extrém sokat tanulsz, hogy bizonyítsd ennek ellenkezőjét, és emiatt nem lesz balansz az életedben, mert az állandó megfelelési és bizonyítási vágytól fogsz szenvedni egy irreális mércéhez igazítva magad (mégha elismert szaktekintély is leszel közben), vagy elkönyveled, hogy te bizony buta vagy, és nem is próbálsz meg többet tanulni, jobban teljesíteni, nagyobbakat álmodni. Azt gondolod majd, hogy a siker a kiváltságosaké, te nem vagy ahhoz elég… ügyes, okos, gazdag stb. és hiányérzetekkel és csalódottsággal töltöd majd a napjaid.  

Amikor pl. azt mondjuk, hogy “az idő minden sebet begyógyít”, az bizonyos szempontból megintcsak egy tévedés, ugyanis nem az idő gyógyít közvetlenül, hanem csak annyi történik, hogy “elfelejted” a sérelmeidet, azaz az emlékek-gondolatok-érzések egy része a tudatos rétegből lemegy a tudattalanodba. De ott mindez megmarad ám továbbra is, méghozzá jó sokáig. Meghökkentően sokáig. És ezekre épül fel az a konstrukció, amit a személyiségednek tartasz. És a perspektíva, amit magad előtt látsz. 

A tradicionális meditációs praxisnak, az ősi sámángyógyászatnak és a legújabb tudományos kutatásoknak hála azonban egyre többen fedezzük fel, hogy mindez valójában képlékenyen alakítható – méghozzá meghökkentően gyorsan. Már ha hozzáférünk ezekhez a tudatos és tudatalatti tartalmakhoz, amelyeknek a létezéséről ugye nem tudunk, csak a hatásukat tapasztaljuk.  

“Mindaddig, amíg a tudattalan tudatossá nem válik, a tudatalatti fogja irányítani az életed, és te sorsnak fogod hívni.”
~ Carl Gustav Jung 

Az igazság az, hogy tulajdonképpen minden, amire szükséged van, már ott van benned. Csak nem férsz hozzá a csalódásaid romjaitól, a sérüléseid vértengerétől és az egód vaskos falától, amik egy mélységes szakadékot vernek a jelenlegi éned és a valódi önmagad között. Ha elkötelezetten meditálsz (nem csak relaxálsz), és hidat építesz a romhalmaz darabkáiból ami átvezet a szakadékon, előbb-utóbb végre felfedezheted és megélheted, megérezheted, amire nincsenek szavak.

Az általam használt speciális módszer segítségével inkább előbb, mint utóbb, mert nagyon hatékonyan lehet vele dolgozni. Nem kell életeket várnod rá, hogy kiteljesedhess, és csak a nyitottságodra van hozzá szükség.  

És akkor megtörténik a csoda, és hirtelen minden könnyebbé válik. Vagy legalább múlandó tapasztalássá, ami nem vág már földhöz. És olyan jövőt teremthetsz magadnak a múlt tanulságait felhasználva és a jelen pillanatot megélve, amilyenre mindig is vágytál. Önmagad és a környezeted örömére, fenntarthatóan, felszabadultan. Az egód hizlalása, kényszeredett szelfizések, nyomulás és megfelelési kényszer nélkül. 

Nos, eleget gyötrődtél már? Eleget keresgélted és próbálgattad már a megoldásokat? Én nem megoldást kínálok neked, hanem arra hívlak, hogy állj meg egy kicsit, és fordítsd a figyelmed befelé. Gyúrhatsz még a growth mindsetre, de ha valóban nagyerejű átalakulásra és drasztikus szintugrásra vágysz, akkor azt javaslom, hogy menj a kognitív szintnél mélyebbre. 

Küzdjük le együtt az imposztor szindrómádat az önkorlátozó belső hiedelmeid eliminálásával, hogy vállalkozóként is golyóálló önbizalommal képviselhesd magad! Mint Neo, amikor megállította a lövedékeket. (: 

Ha úgy érzed, én vagyok az, aki tudnálak támogatni az utadon és ebben a folyamatban, jelezd, és beszélgessünk egyet!