Egyéni vállalkozóként folyamatosan azt érzed, hogy az imposztor szindrómád szabotál abban, hogy megkapd a saját szakmai értékednek megfelelő összeget?

Ex-imposztor szindrómás és sikeres EV-ként segíthetek neked, hogy az önkorlátozó hiedelmeid kiiktatásával végre te is golyóálló önbizalomra tegyél szert, és hozzád méltó szakmai státuszt és bevételt teremts magadnak. Egóhizlalás és nyomulás nélkül.

Egyénreszabott, valódi segítségre vágysz?

Foglalj időpontot hozzám egy ingyenes, kb. 45 perces fókusz konzultációra!

Bármit tanulsz, nem érzed magad kellően magabiztosnak?

Kezdj el gyanakodni, hogy te is imposztor szindrómával küzdesz és önmagadat szabotálod az előrejutásban a tudatalatt futó hitrendszereiddel, ha

5

folyamatosan megkérdőjelezed és leértékeled a tudásodat és a képességeidet,

5

úgy érzed, még mindig nem vagy elég jó, pedig halmozod a tanfolyamokat és bújod a könyveket

5

félsz a kritikától mert nem tudod megvédeni magad, vagy épp a reflektorfénytől tartasz ezért nem mered felvállalni magad és a háttérbe húzódva dolgozol,

5

időről időre elfog az a megmagyarázhatatlan balsejtelem, hogy te valójában csak egy csaló vagy, és rettegsz a lebukástól

5

tendenciózusan nem úgy jönnek össze a dolgaid, ahogy kellene, vagy nem is azt az életet éled, amire titkon vágysz.

Ha folyamatosan azzal hitegeted magad, hogy minden oké lesz csak még több időre van szükséged ahhoz, hogy igazán beinduljanak a dolgaid, meg még el kell végezned pár kurzust is hozzá, de a feltételek és körülmények aztán sosem alakulnak igazán optimálisan és képtelen vagy magabiztosan több pénzt kérni a munkádért, akkor vedd észre, hogy mindez nem a valóság, csak a saját elméd játszik veled.

Azt hiszed, hogy az idő mindent megold? Tévedsz.

Igaz, hogy mindennek megvan a maga ideje, de túl gyakran használjuk az időt pusztán kifogásként. Te is küzdesz azzal, hogy húzod-halasztod a cselekvést, mert mindig van valami, ami miatt inkább visszavonulót fújsz és kivársz, erőt gyűjtesz még? Vagy lehet, hogy pörögsz mint a búgócsiga és ájultan esel be esténként az ágyba, mégsem haladsz előre? 

Ismerős az az állapot, hogy egyhelyben toporogsz, el vagy akadva, félsz lépni mert az ismeretlen új helyzetek gondolata megbénít, így inkább folytatod a jól bevált, megszokott, kényelmes rutinodat – de közben meg gyötröd magad, hiszen belül pontosan érzed, hogy ennél többre vagy hivatott?

Esélyes, hogy újra és újra ugyanazt a mintát ismételgeted – tudatosan vagy méginkább tudattalanul – és várod, hogy egyszercsak végre más eredményre juss, de hiába. Közben pedig próbálsz nem tudomást venni az egyre elviselhetetlenebbé váló belső feszültségeidről, és gyöngyöző homlokkal igyekszel egyre kétségbeesettebben megoldást találni, de mindig oda lyukadsz ki, hogy valami még mindig hiányzik. Még mindig nem dőlhetsz hátra nyugodtan. Még mindig nem tudod átadni magad a felszabadult örömnek. De hátha majd jövőre!

És közben az idő szépen kipereg az ujjaid közül, és egyszercsak azon kapod magad, hogy már 10 éve ugyanabban a terméketlen sivatagban gyalogolsz egy délibábot követve. Mintha csak egy rémálomban lennél, amiben megállt az idő és amiből nem tudsz felébredni. 

sivatag

Az a helyzet, hogy nem lesz olyan, hogy “majd ha elég pénzed lesz a vállalkozásból, akkor…” fogsz tudni időt szánni mindarra, amit igazán szívesen csinálnál, ugyanis ez a 22-es csapdája. Ezzel a logikával sosem fogsz tudni a középszerűségből kitörni, és még soha senki nem spórolta magát gazdagra. Előbb kell agyban és szívben rendbe tenned és megerősítened magad, és ez fogja meghozni a szakmai sikeredet, a derűs-harmonikus mindennapokat és vele az anyagi és immateriális bőséget is, amire vállalkozóként (is) vágysz. Merthát erre vágysz te is, mint mindenki, igaz?

Az idődből csak a most van. Ha nem tudod jól kihasználni, ha azt érzed, hogy még mindig nem ott tartasz, ahol tartanod kéne, az is csak azt jelzi, hogy valami nem stimmel a rendszeredben. Segíts előbb magadon, hogy másokat is jobban tudj szolgálni a hivatásodon keresztül!

sivatag

Mi a legnagyobb hiba, amit vállalkozóként elkövethetsz?

A vállalkozók java része csak az eszközeit igyekszik cserélgetni és fejleszteni, ha szintet akar lépni, és számtalan vállalkozás épül a vállalkozók problémáinak megoldására. Rengeteg szuper képzés, workshop, szakkönyv és videó áll a rendelkezésünkre, hogy minden szükséges információhoz és tudáshoz hozzájussunk. Ez rendben is van. Én magam kifejezetten élvezem a tanulást, és meggyőződésem, hogy mindig mindenkitől és minden helyzetből tanulhatok valamit. Ha mást nem, legalább annyit, hogy mit érdemes másképp csinálnom. Mindannyian tanulók és tanítók is vagyunk ebben az életben, fogantatásunktól a halálunkig.

Van azonban valami, amit nem lehet megtanulni a klasszikus oktatási modellben, amibe mi ebben a társadalomban beleszoktunk. Erről nem szoktunk beszélni. Ez a valami nem egy rajtad kívül álló dolog, mint a bölcsek köve, amit megszerezhetsz, és ami varázsütésre megoldja minden problémádat.

A legnagyobb hiba, amit vállalkozóként elkövethetsz, ha nem veszel tudomást a belső világodról, ami a működésedet és a látásmódodat, ezáltal pedig a lehetőségeidet is alapvetően meghatározza. A legnagyobb hiba, amit elkövethetsz, ha csak az eszközeidet cserélgeted, miközben a belső munkát megspórolod, vagy próbálod elkerülni, esetleg úgy érzed, hogy te már mindent IS tudsz és neked ilyesmire nincs is szükséged.

Mindegy, hogy pontosan mivel foglalkozol – masszőr vagy, jógi, grafikus, ötvös, vagy coach – egyéni vállalkozóként a személyed, a személyiséged kulcsfontosságú a sikeres ügymenethez. Akár egyedül dolgozol, akár másokkal együttműködésben végzed a feladataidat, a vállalkozásod sikere elsősorban rajtad múlik. Tekints magadra csatornaként és használd a személyiséged tudatosan, szeretettel. Engedd meg, tedd lehetővé, hogy megtalálhassanak, akiknek jobbá teheted valahogyan a mindennapjait a munkáddal! Így leszel részese az áramlatnak, amiben immár nem magatehetetlenül fogsz sodródni. Ha az ellenállásaidtól és félelmeidtől sikerül megszabadulnod,  felfeküdhetsz a vízre és élvezheted, hogy megtart. 

Ja hogy neked épp az a problémád, hogy nem is hiszed el magadról, hogy elég fontos és jelentőségteljes, amit csinálsz? A legjobb helyen jársz!

Neked is így keseríti meg az életed az imposztor szindróma?

Akár emberekkel foglalkozol, akár egyedül töltöd a munkaidőd, sokszor nagyon magányosnak érezheted magad, hiszen rengeteg kihívással kell megküzdened a mindennapok során. Szakemberként helytállni egy dolog, menedzselni a vállalkozásodat pedig egy másik.

Ha imposztor szindrómával küzdesz, a teljesítés és a saját létfenntartásod felelőssége súlyos teherként nyomhatja a vállad, beszűkült gondolkodásmódot, álmatlan éjszakákat és egyéb pszichoszomatikus tüneteket okozva.

Különösen nagy lehet a stressz, ha még szülőként is kérlelhetetlenül jelen kell lenned, de mondjuk a családod nem érti, egyszerűen nem értheti meg, milyen helyzetben vagy pontosan, hiába számítanál a támogatásukra. Ha egyáltalán támogatnak, és nem tesznek fel olyan megsemmisítő kérdéseket merő jóindulatból, mint: “Nem lenne jobb mégis egy rendes munkahely?” Rajtakaphatod magad a zuhany alatt, hogy már te is ezzel gyötröd magad. Nyugisabb lenne a megalkuvás. Csábító a lehetőség, hogy bedobd a törölközőt, ráfogd a nyuszira, és igyál még egyet. Csakhogy nem hagy nyugodni a gondolat, hogy másoknak, az ismerőseidnek hogy sikerülhet az, amitől te vért izzadsz.

Ismerős az érzés, hogy bemész egy vállalkozós Facebook csoportba, és leforrázva, vagy akár dühöngve zárod be végül az ablakot, mert rádöbbensz, hogy a nálad akár sokkal képzetlenebb kollégád is vidáman megél a vállalkozásából, veled ellentétben? Hogyan reagálsz erre? Lehet, hogy még nagyobb fokozatra kapcsolsz, és intravénásan adagolod már a kávét hogy még produktívabb legyél? Ha igen, a legjobb úton vagy a kiégés felé.

Valószínűleg neked is volt egy elképzelésed arról, hogy vállalkozóként végre a magad ura lehetsz és ez hajtott előre, erre most azon filózol, hogy megengedheted-e azt a luxust, hogy szabadságra menj – pont ugyanúgy, mintha ismét csak alkalmazott lennél egy cégnél. Csak ezúttal nagyobb a kockázat, és a zsé sem jön olyan kiszámíthatóan minden hónapban, ráadásul betegszabi sincs.

És mi van, ha egyedülálló anya, apa vagy? Az az igazán durva, amikor már nem is csak önmagadért tartozol felelősséggel, és nem mersz kilépni a jól ismert komfortzónádból. “Mi van, ha nem fog menni?” Így csak sóvárogsz egy jobb élet után, majd inkább bevállalsz még 10 olyan projektet, amiből tuti ki lehet majd fizetni a rezsit meg a különórákat a gyereknek, mint hogy bátran nekivágj az ismeretlen terepnek.

Így azonban a figyelmed szétszóródik, és ezzel együtt az energiád is elpárolog. Állandóan dolgozol, újabb és újabb fejlesztéseken, akciókon és kampányokon töröd a fejed, mégis le kell mondanod számodra fontos dolgokról, és az énidő hallatán keserűen forgatod a szemed. Esetleg még a kognitív disszonancia redukcióját is beveted, és büszkén hirdeted, hogy ma is éjszakázni fogsz, mert te olyan kemény vagy.

A vállalkozók jó része annyira elmerül a feladatok teljesítése körüli zsonglőrködésben és a soha véget nem érő tanulásban, hogy közben elveszíti a fókuszt – ha valaha megvolt egyáltalán – és megfeledkezik a legfontosabb összetevőről: önmagáról. Aztán a halálos ágyán rádöbben, hogy elsuhant mellette az élet, és azt kívánja, hogy bárcsak több időt töltött volna a párjával és a gyerekeivel valódi figyelemmel, és kevesebbet feszkózott volna a munkán.

burnout

Hogyan akadályoz az imposztor szindrómád a benned rejlő valódi potenciál megélésében?

Az imposztor szindróma olyan, mint egy rákos sejt. Eleinte egy jól lokalizált probléma gyengébb tünetekkel, azonban ha nem foglalkozol vele időben, akkor annyira “elszaporodik”, hogy túl késő lesz, mire cselekednél. Legrosszabb esetben teljes mértékben át tudja feletted venni az irányítást, beeszi magát a mindennapjaidba, élősködik rajtad és eleszi előled a tápanyagokat. Gyakorlatilag megöli a lelkedet. Elhiteti veled, hogy a megalkuvás és beletörődés a te jussod, nem érdemelsz jobbat, többet, mert nem vagy elég… jó.

Amikor vállalkozónak álltál, gondolom neked is volt egy elképzelésed arról, hogy ha kemény munka árán is, de idővel képes leszel annyi pénzt kitermelni, hogy kényelmesen élj. Vagy akár bőségben. Miközben jobb esetben a szolgáltatásoddal, termékeddel te is segítesz abban, hogy a célcsoportod élete is valahogyan örömtelibbé, élvezetesebbé, könnyebbé, tartalmasabban váljon. Bizonyára szeretnél értéket teremteni, és hiszel abban, hogy amit csinálsz, az fontos. — Ha nem, inkább ne is olvass tovább, nem fogunk tudni együttműködni. Kivéve, ha esetleg épp az a problémád, hogy önmagadban nem hiszel eléggé, és/vagy még mindig nem tudod, mihez kezdj az életeddel. Akkor van miről beszélnünk.

A gond az, hogy hiába gürizel és pörögsz éjt nappallá téve, ha nem a jó feladatokat végzed, és produktív vagy ugyan, de nem hatékony – ráadásul az éjszakázások miatt egyre fáradtabb és szétszórtabb. Hiába minden, ha nem tudod jól kommunikálni és hitelesen képviselni, amit csinálsz, mert az önbizalmad a béka segge alatt van kettővel. Hiába minden, ha fantasztikus szakember vagy, de ezt épp csak te nem hiszed el magadról, mert az imposztor szindrómád miatt állandóan megkérdőjelezed magad, és biztosra veszed, hogy csak a vakszerencsének köszönheted, hogy neked eddig minden összejött, állandó bűntudattal küzdesz a sikereid miatt, plusz rettegsz, hogy holnap esetleg bukod az egészet, mert belédkötnek és rossz híredet keltik, te pedig nem fogod tudni megvédeni magad.

önreflexió

Hiába minden, ha nem tudod elkérni – akár felmérni sem – a munkád valós értékét, mert azt hiszed, drágábban nem vennék meg amit kínálsz mivel nem ér annyit a tudásod, vagy mert azt hiszed, nem lenne korrekt magasabb árat megszabnod, és mártírt csinálsz magadból.

Hiába minden, ha azt hiszed, majd egy jó logó, weboldal, szövegíró megoldja a problémádat, végre hátradőlhetsz hogy ha sokat fizettél is de ez a befektetés kell és megtérül… de aztán továbbra sem jön több fizető ügyfél, vásárló. Vagy csak a kampány ideje alatt jönnek, és ha esetleg lebetegszik a szövegíród, meg vagy lőve, mert fogalmad sincs, miről, mit és hogyan írj, hogyan tudod megszólítani a célcsoportodat.

Azt hiszed, a te életedben nincs semmi figyelemre méltó, amit el-sztoritellingelhetnél, és igyekszel elvegyülni a tömegben a szakmai konferenciákon is, hogy nehogy véletlenül megszólítson egy interaktivitásra törekvő előadó – ha pedig mégis megszólalsz, a torkodban dobog a szíved, lángba borul az arcod és csak habogsz.

Hiába minden, ha a körülmények áldozatának érzed magad, és másokat hibáztatsz mert hogy kiszúrtak veled, vagy irigyelsz, mert bezzeg nekik milyen könnyű, hiszen jó helyre születtek. 

Hiába minden, ha szégyen és bűntudat gyötör, mert te is jó helyre születtél, és mégsem megy. 

Miért nem működött, amit eddig kipróbáltál?

Az elméd úgy működik, mint az okostelelefonod. A mobilod egy idő után megtelik a sok infóval, képekkel-videókkal-appokkal, és ha van olyan opciód, bővítheted a külső memória kapacitást, de előbb-utóbb bizony szelektálnod, takarítanod és törölnöd kell mindazt, amire már nincs szükséged, hogy újabb tartalmakat, újabb hasznos és érdekes appokat és újabb szívmelengető emlékképeket és videókat tudj belepakolni. Ha nem így teszel, lelassul a rendszer, és jönnek sorra a hibaüzenetek, mert nem tudnak futni a programok.

Az elméd ugyanígy tele van a zsibongó gondolataiddal, a véleményeiddel és mások ítéleteinek visszhangjaival. Sokszor szenvedhetsz is attól, ha nem vagy ura az elmédnek és nem tudod leállítani ezeket a gondolati folyamatokat. Ha megtelik a fejed és már majd’ szétrobban (“szétvet az ideg”), akkor itt az idő, hogy szünetet tarts és kiürítsd, kitisztítsd belőle és/vagy felülírd azokat a gondolatokat, amik visszahúznak, amik már idejétmúltak, amikre már nincs szükséged – hogy helyet kapjon az új kontent. Mindazok az érzések, érzelmek és gondolatok, a hitrendszerek és az a bizonyos mindset, ami támogat, ami előrevisz, ami jó érzéssel tölt el, amitől erőre kapsz és kivirágzol. Meg a bevásárlólista. (:

Megteheted persze azt is, ha nem bírsz a sötét gondolatokkal és túl sokat gyötörted már magad, vagy hagytad másoknak hogy bántsanak az elbizonytalanító megjegyzéseikkel, hogy leiszod magad – de már tapasztalhattad, hogy ez a stratégia maximum átmeneti enyhülést hozhat, érdemi változást nem. Ugyanazokkal az érzelmekkel és gondolatokkal kell majd megküzdened másnap is, vagy amikor legközelebb kijózanodsz.

Gondolkodtál már azon, hogy miért van ez? Hogy születnek a gondolatok és hová kerülnek azok, amikre már nincs szükséged? És miért nem mennek el azok, amiktől szíved szerint azonnal megszabadulnál, hogy ne szenvedj miattuk tovább?

Láttad az Agymanók c. mesét? Ha igen, akkor tudhatod, hogy a gondolataid nagy részét az érzelmeid hozzák létre. Persze van egy folyamatos kölcsönhatás is a gondolatok és érzelmek között, de leegyszerűsítve az történik, hogy az érzelmeid nyomán alakulnak ki a gondolataid, a gondolataidból jönnek létre a szavaid amiket kimondasz, és mindaz a cselekvés, amit teszel.

Így teremted a valóságodat – azt a valóságot, amit te valóságnak tartasz, amit te érzékelsz. Ezért van az, hogy te akár teljesen másképp viszonyulhatsz ugyanahhoz a jelenséghez, mint egy másik ember, másképp reagálsz, más lehetőségeket látsz meg, más döntéseket hozol, és így más eredményeket kapsz. De a működésünk jó része, kb. 90%(!) nem is tudatosan zajlik.

Az elme irányítóközpontja tele van automatizmusokkal, amik azért jöttek létre, hogy segítsenek neked a létezésben. Szép is lenne, ha direkt és tudatosan tudnál csak lélegezni, és ha valami elvonná a figyelmed a légzésről, akkor paff, holtan esnél össze.

De a neuronok közötti összeköttetések is hídként kapcsolják össze az információkat, így ha pl. döntést kell hoznod, egy sor korábbi tapasztalatod határozza meg, hogy merre menj tovább, elindulj-e egyáltalán.   

összeköttetés

Így íródik a történeted direkt vagy indirekt módon, és így alakul ki a személyiséged a hozott, a kapott és az életed során megformálódó impulzusok hatásaként. Ezért van az, hogy te akár teljesen másképp viszonyulhatsz ugyanahhoz a jelenséghez, mint egy másik ember, másképp reagálsz, más lehetőségeket látsz meg, más döntéseket hozol, és így más eredményeket kapsz. De a működésünk jó része, kb. 90% nem is tudatosan zajlik. Az elme irányítóközpontja tele van automatizmusokkal, amik azért jöttek létre, hogy segítsenek neked a hétköznapi létezésben. Szép is lenne, ha direkt és tudatosan tudnál csak lélegezni, és ha valami elvonná a figyelmed a légzésről, akkor paff, holtan esnél össze.

fraktál

A probléma csak az, hogy rengeteg olyan hitrendszerré alakult gondolati mintázat van bennünk, amik ugyanolyan programként futnak a rendszerünkben, mint pl. a légzés vagy a vérkeringés. Nem tudatosulnak, mégis alapvetően meghatározzák az életünket. Ha egyszer megharapott egy kutya és te nagyon megijedtél, esélyes, hogy utána minden kutyával szemben bizalmatlan leszel. A félelem ekkor már nem a túlélésed szolgálja, ami a feladata lenne, hanem meggátol abban, hogy a játékos kutyusok füle tövét önfeledten vakargathasd, amit ők hatalmas adag szeretettel hálálnak meg, amitől a napod örömtelibbé válhat.  

Ha azt sugallták neked gyerekkorodban, hogy nem vagy elég ügyes/okos/bármi, és te kritika nélkül elhitted (egy gyerek elhiszi), akkor az ebből fakadó szégyenérzet miatt két fő csapás van >>> vagy teljesítménynyomásban élsz, hogy bizonyítsd ennek ellenkezőjét, vagy elkönyveled, hogy te bizony buta/lusta/akármi vagy, és nem is próbálsz meg többet tanulni, jobban teljesíteni, nagyobbakat álmodni, és amúgyis minek erőlködni, hiszen a csóróságból nem lehet kikeveredni, márpedig ti mindig is csórók voltatok.

Azt gondolod majd, hogy a siker és a pénz a gazembereké és/vagy a kiváltságosaké, te nem vagy ahhoz elég… ügyes, okos, gazdag, szerencsés stb., máshová kellett volna születned, és hiányérzetekkel, bizonytalansággal és csalódottsággal töltöd majd a napjaidat. Esetleg még keserűséggel vegyes irigységgel is, merthát látod, hogy másoknál másképp mennek a dolgok. Ah, nincs igazság.

És tádámmm, ez válik a te valóságoddá. Mintha egy tükörteremben járnál, és önmagad visszaverődéseit látnád, bármerre nézel. 

Csakhogy ha torzít a tükör, vagy épp a te tudatodat homályosítják el a berögződések, akkor nem fogod látni a valóságot, a tiszta képet. És a tükörteremből kivezető utat sem. 

Amikor pl. azt mondjuk, hogy “az idő minden sebet begyógyít”, az bizonyos szempontból megintcsak egy tévedés, ugyanis nem az idő gyógyít közvetlenül, hanem csak annyi történik, hogy “elfelejted” a fájdalmaidat, azaz az emlékek-gondolatok-érzések egy része a tudatos rétegből lemegy a tudattalanodba. De ott mindez megmarad továbbra is, méghozzá jó sokáig. Meghökkentően sokáig. És ezekre épül fel az a konstrukció, amit a személyiségednek tartasz. És a perspektíva, amit magad előtt látsz. És aztán ezt generációsan tovább “örökíted” a gyerekeidnek is. És persze sok kicsi sokra megy alapon a kollektív-társadalmi szinten is megjelennek a mintázatok, és így gyártjuk le végül a saját történelmünket. És persze fordítva is hat mindez: a kollektív és generációs hitrendszerek uggyancsak hatással vannak ránk, egyéni szinten. 

A tradicionális meditációs praxisoknak, az ősi sámángyógyászatnak és a legújabb tudományos, pl. neuroplaszticitással foglalkozó kutatásoknak hála azonban egyre többen fedezzük fel, hogy mindez valójában képlékenyen alakítható. Már ha hozzáférünk ezekhez a tudatalatti tartalmakhoz is, amelyeknek a létezéséről ugye alapvetően nem tudunk, csak a hatásukat tapasztaljuk.

“Mindaddig, amíg a tudattalan tudatossá nem válik, a tudatalatti fogja irányítani az életed, és te sorsnak fogod hívni.”
~ Carl Gustav Jung

Hogyan működhetne ez másképp?

Az igazság az, hogy minden, amire szükséged van, már ott van benned. Csak nem férsz hozzá a csalódásaid romjaitól, a sérüléseid vértengerétől és az egód vaskos falától, amelyet azért húztál magad köré, hogy védd magad. Hiszen az eddigi tapasztalataid alapján – amelyek igazolták és meg is erősítették a meglévő tudatos és tudattalan szinteken futó hitrendszereidet -, jogosnak érzed a félelmeidet, és tartasz a további támadásoktól (kritikától, ítélettől, a hibázástól vagy egy esetleg bukás miatti megszégyenüléstől).

Csakhogy ezekkel egyben önmagadat is korlátozod az előrejutásban, a fejlődésben és a kiteljesedésben. Önmagadat zárod be a falaid közé a félelmeid miatt, és a saját elméd rabja leszel. Biztonsági játékossá válsz, nem igazán vállalsz kockázatot, másokat kezdesz követni, másoktól várod a megerősítést, kiszolgáltatott és még sérülékenyebb leszel. Vagy a másik oldalon: nagyképűvé és érzéketlenné válsz és abba a hitbe ringatod magad, hogy mindent te kontrollálsz. Lehet, hogy így is ellavírozol. Lehet, hogy egész szépen megélsz. De előbb-utóbb érezni fogod, hogy ez valahogy nem az igazi, vagy történik valami, ami miatt megnyekkensz és kiesel az illúziódból. Az nagyon tud fájni.

Ha már elég szűkösned érzed a cellád, és a szabadulásról kezdesz ábrándozni, akkor itt az idő, hogy szövetségest keress magadnak, akinek a segítségével tisztábban láthatsz, megerősödhetsz, bátrabbá válhatsz és felszabadíthatod magad. Észreveheted, hogy a cellád kulcsa ott lapult végig a zsebedben.

Ha elég kitartó vagy ebben a folyamatban, hidat is építhetsz a romhalmazaid darabkáiból. Majd a váradból derűsen fütyörészve kisétálhatsz, és a hídon átkelve felfedezőútra indulhatsz – például a legközelebbi erdőbe, ahol a lombok susogásától és a madarak énekétől még a maradék feszültség is kioldódik belőled. És aztán felfrissülve térhetsz vissza a mindennapi tevékenységeidhez. Mintha kicseréltek volna. (: És ha ezzel a friss szemmel tekintesz a dolgaidra, eldöntheted azt is, hogy hogyan szeretnéd alakítani a folytatást.

Az általam használt speciális módszerrel segíthetek neked abban, hogy eljuss az erdőbe, ugyanis elképesztően hatékonyan lehet vele leásni a tudattalan rétegekig is, így átütő és sorsfordító változásokat tapasztalhatsz majd az életed bármely területén. Átírhatod a történetedet, újraírhatod a valóságodat, és megteremtheted magadnak azt a jövőt, amire szakemberként vágysz.

Most képzeld el az imposztor szindrómádat kártyavárként. Megkeressük a tüneteid gyökérokait, amik a kártyavár alját képező lapok. Ha ezeket kihúzzuk, borul az egész konstrukció, és a helyére azt építesz fel, ami neked jólesik, szabadon. Akár újra meg újra, mint egy kisgyerek, aki a lapokkal kísérletezik, játszik. De ott leszel magadnak bölcs felnőttként is, aki azt is tudja, hogy mekkora erő rejlik abban, amikor nem csupán öncélúan építünk, hanem meg is ajándékozhatjuk egymást a kreálmányainkkal, és örömöt vihetünk egymás életébe. Egész más ez a hozzáállás, mintha azon izgulnánk, hogy nehogy valaki meglökje az asztalt és ledöntse a kártyavárunkat amit nagy nehezen felépítettünk, igaz? 

light

A hitrendszereid átírásával átalakul az érzékelésed, kitágul a horizont, új utak nyílnak meg előtted, és hirtelen minden könnyedebbé válik. Vagy legalább múlandó tapasztalássá, ami nem vág már földhöz. Újfajta jövőt teremthetsz magadnak a múlt tanulságait felhasználva és a jelen pillanatból kiindulva – önmagad és a környezeted érdekeit egyaránt szem előtt tartva, fenntarthatóan, és a szakmai státuszodban is maximálisan önazonosan, lazán, magabiztosan. Az egód hizlalása, kényszeredett szelfizések, nyomulás és megfelelési kényszer nélkül. Hogy örömmel fizessenek neked is az ügyfeleid és a klienseid. Mint nekem. <3 _/\_

Nos, eleget gyötrődtél már a saját elméd csapdájában vergődve? Eleget keresgélted és próbálgattad már a megoldásokat? Én nem megoldást kínálok neked, hanem arra hívlak, hogy állj meg egy kicsit, és fordítsd a figyelmed befelé. Gyúrhatsz még a growth mindsetre, az rendkívül fontos, de ha te erős önbizalom problémákkal, ad absurdum imposztor szindrómával küzdesz, és valóban nagyerejű átalakulásra és drasztikus szintugrásra vágysz, akkor azt javaslom, hogy indulj el végre a kognitív szintnél mélyebbre, az érzelmekhez.

Ehhez “csak” nyitottságra, és bizony eltökéltségre és bátorságra is szükséged lesz, mert a szembesülés bizonyos dolgokkal sokszor nagyon nehéz is tud lenni. De nem kell egyedül menned. Egyedül nem is tudsz mélyebbre menni, és nem is elvárás, hogy neked egyedül kéne mindent megoldanod. Ha ezt hiszed, ez is csak egy (téves) hitrendszer, amit valahol valamikor valakitől valamiért összeszedtél. De ez egyáltalán nem baj, akkor bizonyára arra volt szükséged. A lényeg, hogy rugalmasan, ragaszkodás nélkül tovább tudj lépni, ha ez a hitrendszer nem támogat tovább, hanem már csak hátráltat. 

“A zavar olyan, mint a trágya. Amikor keletkezik, büdös – csak épp semmi nem nő nélküle.” ~ Carl Whitaker

Építhetünk tehát a szarból is várat. (: Csak nem úgy, hanem amúgy. 

Küzdjük le együtt az imposztor szindrómádat az önkorlátozó belső hiedelmeid eliminálásával, hogy vállalkozóként is golyóálló önbizalommal képviselhesd magad! Mint Neo, amikor megállította a lövedékeket.

Ha úgy érzed, én vagyok az, aki tudnálak támogatni az utadon és ebben a folyamatban, foglalj egy időpontot, válaszolj pár kérdésre hogy én is nagyjából képben legyek veled, és beszélgessünk egyet!

Foglalj időpontot egy ingyenes, kb. 45 perces konzultációra!

Röviden megbeszélhetjük, hogy milyen akadályokat, nehézségeket tapasztalsz az életedben, és hogy a tünetek mögött milyen mélyebb okok húzódhatnak meg. Végül ha mindketten úgy érezzük, hogy van közös utunk, akár az együttműködésünk lehetőségeiről is egyeztethetünk.

Csurgai Zs Kunigunda jövőteremtő & personal branding konzulens

Jövőteremtő & personal branding konzulens

Csurgai Zs. Kunigunda

Hiába írok magamról ide neked bármit, az pusztán azt fogja tükrözni, hogy én mit gondolok magamról. Ám a te szempontodból ez lényegtelen. 

Nézd meg, hogyan és mit csinálok
beszélgessünk és érezd meg, hogyan kapcsolódom hozzád,
milyen a kapcsolódás közöttünk, te hogyan kapcsolódsz hozzám,
és ennek hatására hogyan változik meg az, ahogyan te érzed magad.  

Az vagyok én számodra, amit te tapasztalsz rólam a szűrőiden keresztül. Ez tulajdonképpen rólad szól.