Mivel életünk során folyamatosan változunk, énmárkánkat sem tekinthetjük soha késznek. Jó hír ugyanakkor, hogy ha belátjuk tudatosításának, felépítésének és gondozásának értelmét és hasznát, az egyre gyakrabban érkező pozitív visszacsatolások révén mi is egyre jobban fogjuk élvezni a folyamatot, még ha átmenetileg hullámvölgybe kerülünk is, amely – lássuk be – természetes velejárója az életnek.

Énmárkánkat számos módon és eszközzel építhetjük, kiindulási pontja azonban minden esetben személyiségünk – emlékeink, tapasztalataink, készségeink, vágyaink, érzéseink és tudásunk egyedi kombinációja, amelyet csak mi tudunk kommunikálni. Kizárólag mi érezhetjük át teljes valójukban érzéseinket, és mi lehetünk tudatában gondolataink eredőjével és miértjével. A bennünk zajló érzéseket, gondolatokat, eredményeinket és értékrendünket azonban közvetve és közvetlenül is kommunikáljuk énmárkánkon keresztül.

Persze felmerülhet a kérdés, hogy miért van egyáltalán szükség az énmárkára, hiszen egyébként is ezt tesszük – kommunikálunk: beszélgetünk, viccelődünk, vitázunk, összefonjuk a karjainkat, fintorgunk, személyiségünket és társadalmi státuszunkat pedig öltözködésünkkel, otthonunkkal, és használati tárgyainkkal is kifejezésre juttatjuk.

Biztos ismered a Brian élete c. film ikonikus jelenetét , amelyben a nép egyszerre kiáltja: „Igen, mi mind egyéniségek vagyunk!”

A probléma az, hogy egyéniségünknek viszonylag ritkán engedünk teret a munka világában, mert sokunkban él egy olyan hiedelem, hogy az nem való. Nem oda való. Nem professzionális. Így aztán végül mégiscsak belesimulunk a tömegbe, miközben bújjuk a könyveket és konferenciákra járunk és nagyon odafigyelünk a külcsínyre is, hogy megkülönböztethessük magunkat.

Nade hol és mikor engedhetnéd meg magadnak a személyiséged kifejezésének szabadságát, ha nem most, a saját vállalkozásodban?

A Te személyiségedből csak egy van, azt nem tudja kopipésztelni senki. Használd fel, élj vele!