Hívő vagy vagy tanítvány? A vállalkozásod sikere a tét

A vállalkozásod sikere szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy milyen hozzáállással közlekedsz a világ(od)ban.

A kérdés apropóját természetesen a Húsvét, pontosabban a legnagyobb nyugati tanítónk halála és feltámadása adja. Tegyük félre most a tojást tojó nyuszis cukormázas abszurdumot, és nézzük meg, hogy Jézus története mit tanít nekünk most, 2021-ben, egyéni vállalkozóként is.

____

Ha megkérdeznéd, hogy vallásos vagyok-e, határozottan azt mondanám: nem. Mióta az eszemet tudom, számomra a vallás és a hit mindig is két különböző dolog volt, és nem volt jó érzés, hogy gyakran ezeket össze-vissza keverik, tudatosan vagy tudattalanul. Lehet és van is közöttük átfedés, de nem ugyanazok.

Ma is azt látom, ami talán mindig is így volt, mióta “modern” társadalmakba szerveződve élünk és a vallás mint intézmény tulajdonképpen egy eszköze volt az emberek irányításának: hogy a vallások égisze alatt egészen hajmeresztő dolgok történnek a világban, kicsiben és nagyban is. Szóval vallásos nem vagyok, mert én nem tudok olyan intézményekhez kapcsolódni jó szívvel és odaadással, amelyek dogmákra alapulnak, irányítani akarnak, és bántanak vagy kirekesztenek másokat akár a cselekvésükkel, akár a nem-cselekvésükkel – ad absurdum a szeretet nevében. És addig jó, amíg szabadon dönthetek arról, hogy akarok-e kapcsolódni vagy sem, anélkül, hogy belekényszerítenének ebbe.

Mi a helyzet a hittel?
Számomra a hitem egy intim dolog. Hiszek emberekben, hiszek eszmékben, és bensőséges kapcsolatom van Jézussal, Buddhával, “Istennel”, angyalokkal és mindenféle más lényekkel, entitásokkal.

Emlékszem, tizenévesen láttam a neten egy fotósorozatot. A “Jesus of the people” című felhívásra a világ számos pontjáról küldtek be képeket alkotók arról, hogy hogyan látják Jézust. Mellbevágóan újszerű élményt adott akkor számomra az egyik pályamű – az a kép, amit ehhez a poszthoz csatoltam. Gyönyörűnek láttam, sokáig nézegettem és még tovább élt bennem (látjátok, eltelt azóta kb. 20 év, és most írok róla). Ez is hozzásegített ahhoz, hogy észrevegyem, hányféleképpen látunk, gondolkodunk és érzünk ugyanazokkal a jelenségekkel kapcsolatban, és hogy mindenkinek megvan a maga igazsága emberként. Aztán persze van egy magasabb igazság is, ami alá mint egy óriási ernyő alá, kényelmesen beférünk mindannyian. Mármint beférhetnénk.

Itt van egyébként a festményhez tartozó leírás, most gugliztam ki: “Jesus of the People simply came through me. I feel as though I am only a vehicle for its existence. Jesus stands holding his robes, one hand near his heart, and looks at us – and to us. He is flanked by three symbols. The yin-yang symbol represents perfect harmony, the halo conveys Jesus’ holiness and the feather symbolizes transcendent knowledge. The feather also refers to the Native American and the Great Spirit. The feminine aspect is served by the fact that although Jesus was designed as a man with a masculine presence, the model was a woman. The essence of the work is simply that Jesus is all of us.” — Janet McKenzie, az alkotó

Milyen relációban van a hit meg a hívés?
A hit az én értelmezésem szerint a belső folyamat, a “hívőnek levés” pedig a valláshoz kapcsolódó tevékenység és fogalom, egyfajta kívülről jövő elvárás, szerep, feltétele annak, hogy a közösség részeként elfogadhatóvá váljunk. Mondanom sem kell talán, hogy ennek milyen evolúciós előzményei vannak — hiszen régen a túlélés záloga volt, hogy ne legyünk kiközösítve a csoportunkból a normától eltérő viselkedésünk miatt.

A csavar a sztoriban ott kezdődik, hogy hívőnek nem mindannyian valljuk magunkat, hite azonban mindannyiunknak van. Ha mást nem, a tudományban hiszünk. És tömve vagyunk komplett hitrendszerek szövevényes hálózatával is. A hitrendszereinkre épül fel az egész életünk és a saját kis valóság-univerzumunk, hiszen a hitrendszereink mentén alakulnak ki az érzelmeink, ezek táplálják a gondolatainkat, és a gondolataink eredményeként beszélünk és cselekszünk. Majd persze ezek oda-vissza kölcsönhatásban is állnak egymással.

A kérdés az, hogy mit hiszünk el igazságnak, és azzal milyen valóságot teremtünk magunknak és másoknak.

Ha azt hiszed, hogy mások tudják a tutit míg te nem, ezért neked elég csak bíznod, hinned ~ azaz hívőnek lenned és követned a tanácsokat, előbb-utóbb kellemetlen meglepetés fog érni. Erősen javallott a gurusítás és a piedesztálra emelés szokását elhagyni, mert ezek csak a megkérdőjelezhetetlen vakhitet és a tekintélyelvűségen alapuló alá-fölérendeltségi viszonyt erősítik, de ebben a relációban senki sem nyer hosszú távon. Ha te vagy alul, akkor gyenge vagy és használnak, irányítanak; ha felül vagy, akkor pedig előbb-utóbb megfúrják a pozíciód, bukod a féltve őrzött hatalmad és elveszítesz mindent.

Azt hiszed, téged ez a probléma nem érint? Kötve hiszem, ugyanis játszi könnyedséggel lehet elbizonytalanítani szinte bárkit. Az oktatási formánk is olyan, hogy egy ember elöl mondja a tutit, a többiek pedig akkor érdemlik ki az ötöst, ha megtanulják, amit a rendszer szerint meg kell tanulni. Csakhogy ez a rendszer még mindig az a rendszer, ami az ipari forradalom utáni időszakban célul tűzte ki a biorobotok kitermelését a feladatok ellátására a büntetés és dicséret eszközeit használva. Úgyhogy biztosra veheted, hogy ennek nyomai benned is ott vannak még és hatással vannak a gondolkodásmódodra is, hiába létezhettél már szabadabban az egyetemen.

Ha az önbizalmad, az önbecsülésed nincs rendben vagy nem vagy elég tudatos és éber, napi szinten megeshet veled, hogy megkérdőjelezed magad, mástól várod a megerősítést és sóvárogsz az elismerés után – ám ezáltal alárendelt, kiszolgáltatott viszonyba helyezed önmagadat, hiába vagy te elvileg egy szakember vállalkozóként.

Ez pontosan ugyanaz, mintha alkalmazottként behajolnál egy feljebbvalódnak, csak mert ő mondja. Ez pontosan ugyanaz, mintha hívő lennél egy saját élményen alapuló erős és stabil belső hit nélkül.

Ha azt hiszed magadról, hogy te nem szórakozol holmi bugyuta hívéssel, hanem te tudatosan cselekvő lény vagy, akkor is megborulhatsz az első nagyobb krízisnél, hiszen az összes emberi működésünknek elenyésző része, mindössze kb. 10%-a zajlik tudatosan vezérelten. Ám ha ezt nem vagy hajlandó tudomásul venni vagy egyáltalán nem tudsz róla, azt hiheted, hogy nálad van a kontroll. Amit ha aztán elveszítesz, kétségbeesel.

Azt hiszed, te racionálisan működsz? Ez csak azt jelenti, hogy szeretnéd távol tartani magadtól az érzelmeket, mert pl. azt hiszed, hogy azok meggyengítenének, és neked muszáj erősnek lenned ahhoz, hogy boldogulni tudj [ebben a kemény világban]. De ugyanúgy a hitrendszereid és az azokra épülő érzelmeid irányítanak téged is, mint mindenki mást. Olyanok ezek, mint a háttérben futó szoftverek a számítógépeden.

Mit tehetsz, hogy tényleg ki tudj vergődni abból a bizonyos boxból (merthogy think outside the box, ugye), és adott esetben el is tudd vinni a dobozt a legközelebbi szelektív kukáig?

Hagyd a hívést, legyél inkább tanítvány! Helyezd a hitedet biztos alapokra a saját tapasztalataid alapján, és állj készen arra, hogy lerombolhasd az építményed, átalakíthasd a hitrendszereidet bármikor ha a meglévők már nem támogatnak tovább vagy egyenesen hátráltatnak. Így építhetsz magadnak új világot szabadon, kreatívan.

A tanítvány nem passzív befogadó, hanem aktív résztvevője a folyamatoknak. Kérdez, analizálja és szintetizálja, beépíti és felhasználja, majd tovább-hasznosítja az infót. Mintha csak tudósok lennénk. Csakhogy a tudomány a vallásokhoz hasonlóan mára már nem egyértelműen és vegytisztán okés képződmény, úgyhogy óvatosan ezzel is. A tudomány célja az élet, a természet minél alaposabb ismerete lenne. Mára azonban a tudomány messze kanyarodott ettől a feladatától. Sokan teljesen belevesznek a részletekbe és nem hozzák összefüggésbe munkájukat az élettel – analizálnak, de nem szintetizálnak.

De ha tudatosodásra törekvő tanítvánnyá válsz, nem csak újra gyermekké is válsz (amivel megnyílik előtted a Mennyek országába vezető út a Biblia szerint), megnyílsz, és nemcsak hogy más emberektől, hanem még az utolsó fűszáltól is tanulhatsz valamit, ha jól figyelsz. Emlékszel arra, hogy milyen volt gyermeki kíváncsisággal megfigyelni a körülötted lévő világot? Mostmár ugyanezzel a tudományos érdeklődéssel figyelheted meg a környezeted és a belső világodat is, és fogsz tudni tisztán és határozottan, magabiztosan dönteni. Ha van gyermeked, mindezt tőle is tanulhatod 0-24.

Jézusnak is voltak tanítványai. Buddhának is. És nem csak a tanítványoknak volt szükségük a mestereikre, hanem a mestereknek is a tanítványokra. Ők sem one man show-t nyomtak. Mi mind tanítók és tanítványok is vagyunk egyszemélyben, ha hajlandóak vagyunk ezt észrevenni. Neked sem kell egyedül megváltanod a világot.

Sőt, egyáltalán nem is kell megváltanod a világot, és pláne nem kell egyedül gürizned nap mint nap azért, hogy elégedettnek és sikeresnek érezhesd magad. Ha megszabadulsz ettől a teljesítmény-nyomástól és az önbizalmadat kiásod a romok alól vagy letisztítod az egód üledékeitől, akkor képes leszel más szemmel látni a lehetőségeidet, megteremteni magadnak azt, amire vágysz, önmagad és mások örömére egyaránt.

És akkor lehet, hogy a keresztrefeszített szenvedő Jézusok helyett te is jókedvűen mosolygó Jézusokat látnál már szívesebben a terekben.

Tedd fel a kérdést, hogy ha bármi megtörténhetne és semmilyen akadály nem lenne előtted, milyen életet élnél — és nézd meg, hogy hogy érzed most magad ehhez képest.

Ha esetleg mostanság annyira nyomorultul érzed magad, hogy semmi közös pontot nem találsz Jézussal vagy Buddhával meg a többiekkel, akkor feltétlenül keress meg, és beszélgessünk egy kicsit. Nézzük meg, hogy a te életedben mit jelent ez a feltámadás történet.

Szeretettel kívánok mindannyiunknak megkönnyebbülést, felszabadulást, megújulást, újjászületést, átalakulást!