Az önazonosság mítosza – és amit helyette érdemes keresni
Tényleg önazonos akarsz lenni? Vagy inkább élni szeretnél?
🌿 Bevezetés – A szent grál
Az utóbbi években szinte kultikussá vált az „önazonosság” fogalma. Mintha ez lenne az aranyút a boldog élethez, a személyes márkához, a hiteles kapcsolatokhoz. Personal branding tanácsadóként és holisztikus szemléletű pszichológusként sokáig én is ezt mondtam: „Légy önazonos!” Aztán egy ponton rájöttem, hogy ez a mondat – ha nem bontjuk ki – valójában félrevezető.
Nem azért, mert nem fontos önmagunkhoz hűen élni. Hanem mert az „önazonosság” nem az, amit sokan hisznek róla. És mert nem mindig lehetséges – vagy akár kívánatos – abban a formában, ahogyan elképzeljük.
🔍 Az „önazonos” identitás csapdája
A legtöbb ember, amikor önazonosságról beszél, valójában valami ilyesmit ért alatta: „Legyek önmagam mindig, mindenhol, minden helyzetben. Egységes, következetes, megkérdőjelezhetetlenül Én.”
Csakhogy ez az elképzelés egy nagyon is szilárd, statikus énképre épül – ami nincs. Sem pszichológiai, sem spirituális szempontból.
A modern pszichológia szerint az identitásunk folyamatosan alakul: állapotok, kontextusok, kapcsolódások és élethelyzetek szövete formálja. A spiritualitás pedig még radikálisabban fogalmaz: nincs is fix „én” – csak a létezés, az észlelés, a tudatosság tapasztalata van.
🌀 A kongruencia mint alternatíva
Ha tehát nincs egy stabil „én”, akkor mégis mihez képest legyünk önazonosak?
A válasz: kongruencia.
Ez az a belső igazodási pont, ami nem egy merev identitáshoz, hanem az aktuális igazságomhoz, értékrendemhez, érzéseimhez és céljaimhoz való hűséget jelenti.
A kongruencia nem azt mondja, hogy mindig ugyanaz vagyok, hanem hogy éppen most az vagyok, aki épp most vagyok – és ezt vállalom.
💼 A szakmaiság és az emberi jelenlét összeegyeztethetősége
Régen, még alkalmazottként, gyakran megkaptam: „Fogd vissza magad.” Mintha a szakmaiság egyenlő lett volna azzal, hogy levágom a „civil” részeimet. Azt, aki nevet, kérdez, kételkedik, mezítláb jár, és néha nem tudja a választ.
Ami ironikus, mert ma már tudom: a klienseim pont ezek miatt választanak engem. Mert nem egy maszkkal dolgozom, hanem valódi kapcsolódásból. És ha épp alakul a mondandóm, vagy elakadok, azt is el merem mondani. Ez nem hiteltelenít, hanem emberivé tesz. Ez nem dilettantizmus, hanem élő jelenlét.
☯️ A spiritualitás, mint nem kizáró tényező
Sokáig féltem attól, hogy a spiritualitásomat „komolytalannak” bélyegzik majd. Aztán rájöttem: a legnagyobb bátorság az, amikor már nem kell megfelelni egyik halmaznak sem.
Nem kell mindenkihez szólni. A cél nem a tetszés, hanem a tisztánlátás – és az ebből fakadó hiteles szolgálat.
🔄 Miért nem vagyunk (és miért nem is kell mindig legyünk) önazonosak?
Az önazonosság nem konstans állapot. Az emberi psziché természetes működése az, hogy különböző szerepekben más-más arcunk aktiválódik. És ez nem feltétlenül hiba – ez alkalmazkodás, komplexitás, érettség.
Az igazi kérdés nem az, hogy „önazonos vagy-e”, hanem az, hogy kapcsolatban vagy-e saját magaddal. Tudod-e, mit érzel, mit gondolsz, mit szeretnél – és van-e elég belső tartásod ahhoz, hogy ezzel dolgozz is.
🌌 És ha már nincs is „ön”?
A meditatív tudatállapotok – legyen az vipassana, kontempláció vagy egy mély séta – rávilágíthatnak arra is, hogy az „én” csupán konstrukció. És ha ez igaz, akkor az önazonosság is… nos, egy paradoxon.
Ami viszont marad, az a tapasztalás. A jelen. Az a bizonyos most. És ha ebben a mostban kérdés nélkül tudsz jelen lenni, akkor nem is lesz szükséged címkékre, mint az „önazonosság”. Akkor csak vagy. És ez bőven elég.
🚗 Tervezés a változásban
A hiteles élet – különösen vállalkozóként – nem azt jelenti, hogy minden reggel úgy kelek fel, hogy „igen, ez vagyok én, és pont így akarok működni”. Hanem azt, hogy képes vagyok újratervezni, újrahangolódni és közben nem elveszni önmagamban.
Ehhez hasonlítom én magamat (és téged is bíztatlak rá) egy járműhöz, amelynek a célját én határozom meg – de az útvonal folyamatosan frissülhet. A belső GPS alkalmazkodik. Újratervez. Figyelembe veszi az időjárást, a forgalmat, a kedvemet, a tanulási pontokat. De nem veszíti szem elől az irányt.
🛠️ És mit tehetsz, ha már nem működik az út, amin jársz?
Ha úgy érzed:
- Eljött az idő, hogy válts, de nem mersz elindulni
- Már nem tudod, hová tartasz
- Elfáradtál abban, hogy „önazonosnak” próbálj látszani
- Érzed, hogy többre lennél hivatott, de nem látod az utat
…akkor talán nem is útmutatásra, hanem kapcsolódásra van szükséged.
📌 Ebben tudlak támogatni:
- Feltérképezzük a hitrendszereidet, amelyek megrekedésben tartanak
- Dolgozunk a belső biztonságérzeteden, hogy stabil maradj a bizonytalanságban is
- Segítek, hogy egyre kongruensebb legyél, és így tervezhetőbbé váljon a valóságod
- És közösen kidolgozunk egy stratégiát arra, hogyan válhatsz szolgáló jelenlétté a saját hivatásodban – ami nem önfeladás, hanem épp az önmagaddal való szövetség legmélyebb formája
Ha úgy érzed, ideje újrahangolni a GPS-t, várlak szeretettel konzultációra.
Jó utat – és ne felejts el megállni néha a pipacsos réteknél.
Szeretettel,
Kunigunda / Kunido Vibe
