A láthatatlan munka láthatóvá válik – önismeret, önbecsülés és vállalkozás anyaként

Anyák napja. Egy nap, amikor virágcsokrok cserélnek gazdát, kézzel festett rajzok lapulnak kisgyerekzsebekben, és az ünneplés tárgya: az „anya”. De vajon hol van ebben az ünnepben a teljes ember? Hol vagy benne te – nemcsak anyaként, de nőként, alkotóként, gondolkodóként, vállalkozóként?

Ha mompreneur vagy – tehát egyszerre tartod a kezedben a családi élet és az üzlet fonalait – akkor ez a poszt neked szól. Nem csak ünnepelni hívlak, hanem megállni. Visszanézni. Mélyebbre menni. És talán először igazán vállon veregetni magad. Nem felszínes elismerésből, hanem mert felismered: mindaz, amit csinálsz, belső munkán is alapul. Vagy ha még nem – lehetne azon is.

Miért olyan kényelmetlen az önmagunk iránti elismerés?

Sokunkban él egy gyökér-mondat: „Az öndicséret büdös.” Ez nem csupán egy népi bölcsesség – ez egy beültetett identitásrész. Egy hitrendszer, amely gyerekkorunkból ered, és gyakran generációkon át öröklődik. Csakhogy az önismeret nem szerénytelenség. Az önbecsülés nem kérkedés. A valódi önbizalom nem kiabál, nem kér bocsánatot, és nem akar több lenni másnál. Csendes. Mély. Tiszta.

Az önbizalom gyökere az önbecsülés. És az önbecsülés gyökere az önismeret. De nem az a típusú önismeret, amit tesztekkel és coaching-feladatlapokkal pipálgatunk ki. Hanem az a fajta, amihez le kell merülni a lélek sötét vizébe, és nem félni attól, amit ott találunk.

A történet mélyén: a fogantatás pillanatától

Valódi önismereti munka nem kezdődhet máshol, csak ott, ahol az életünk kezdődött. Milyen volt az a mező, amibe beágyazódtál? Milyen érzések vették körül az édesanyádat? Szeretet, félelem, magány, öröm, bizonytalanság? És hogyan hatott rád mindez sejtszinten? Milyen kollektív történeteket hordoztak a szüleid? Milyen szerepeket írtak rád, mielőtt még megszülettél volna?

Ez nem spirituális „habosítás”. Ma már a prenatális pszichológia, a transzgenerációs traumakutatások és az epigenetika is megerősítik: a magzati időszak lenyomatai a személyiség alapszöveteit képezik. A későbbi önbecsülésedhez szorosan kapcsolódik az, hogy hogyan élted meg magzatként a világba érkezést.

És ha ez az érkezés fájdalmas volt, ha elutasítottság, szégyen, kontroll vagy magány fonódott köréd a legelső időkben – akkor jó eséllyel ezeket az érzéseket keresed felnőttként is. Ismerősek. Otthonosak. De már nem szolgálnak.

Hit: nem elég, ha mások hisznek benned

Ha most azt gondolod: „rendben, elég, hogy a párom, a klienseim, a barátaim hisznek bennem” – megállítalak. Nem elég. Mert ha te nem hiszel önmagadban, a mások hite inkább fenntart, mintsem emel. Az önbecsülés nem abban rejlik, hogy mások mit gondolnak rólad – hanem abban, hogy te hogyan tudsz kapcsolódni önmagadhoz, akkor is, amikor senki nem néz.

És igen, lehet, hogy ez fájni fog. Mert először szembesülnöd kell azokkal az árnyékos mintázatokkal, amelyek mélyen beléd íródtak. A “nem vagyok elég jó” vagy a “nekem mindig többet kell tennem, hogy elfogadjanak” típusú narratívákkal. Ezek a gondolatok gyakran egy-egy gyermekkori mondatból erednek – egy félmosolyból, egy csalódott pillantásból, egy „büdös az öndicséret” típusú verbális ütésből.

Filozófiai értelemben: mi is az ön?

A nyugati filozófia Descartes-tól kezdve küzd az „én” definíciójával. A keleti tanok pedig éppenséggel azt mondják: nincs fix, állandó éned – az „ön” egy változó, folyton újraíródó történet. Éppen ezért: amit ma önbecsülésnek hívsz, lehet, hogy tegnap még önvédelmi páncél volt. De ha rálátsz, hogy csak egy régi történetet játszol újra és újra, máris ott a lehetőség a változásra.

Nem kell elutasítanod, amit eddig hittél. Csak felülírhatod. Nem küzdelem által – hanem szeretettel. Tudatosan. Lépésről lépésre. Az önismeret nem önváddal kezdődik, hanem figyelemmel.

És mit jelent mindez a vállalkozásodra nézve?

Ha mompreneur vagy, akkor egyszerre működteted az érzelmi, logikai és intuitív központjaidat. Egyensúlyozol a gondoskodás és a stratégiai tervezés, a határhúzás és az empátia, a kreativitás és a rendszerszemlélet között. Ez csak akkor működik hosszú távon, ha nem önmagad ellen dolgozol. Ha nem akarsz „valaki más” lenni. Hanem mered látni, hogy ami benned van – az úgy jó, ahogy van. Még akkor is, ha közben fejleszted.

Az önbecsülésed stabilitása visszahat a pénzügyeidre, a klienseiddel való viszonyodra, a határaidra, a kreatív flow-ra, a burnout megelőzésére. Röviden: mindenre.

Hol kezdheted el?

Nem ott, hogy “szeresd magad jobban”. Hanem ott, hogy elkezded figyelni magadat. Nem a hibáidra vadászva, hanem kíváncsian. Milyen mondatokat ismételgetsz magadban? Mi vált ki belőled szégyent, haragot, összehasonlítást? Hol kezdődik benned a kritikus hang, és mikor hallottad azt először?

A gyógyulás nem mindig látványos. Sokszor csendes. Néha csak egy sóhaj, vagy egy pillanat, amikor nem szégyelled azt, aki vagy.

Ha szeretnél velem dolgozni…

Ha úgy érzed, velem tudnál mélyebbre menni ebben az önbecsülés-újraírásban, szeretettel várlak egy fókusz konzultációra. Ezeken az alkalmakon segítek feltérképezni azokat a tudattalan mintázatokat, amelyek gátolhatnak a kibontakozásban. Ráláthatunk arra is, hogy mik azok az erőforrásaid, amelyek már most is benned vannak – csak talán még nem tudsz hozzájuk férni.

Egyeztessünk időpontot, és induljunk el együtt az önbecsülésed belső forrásához visszavezető úton.

Kunigunda / hello@kunido.hu 
holisztikus konzultációk – önismeret, önbecsülés, felszabadultság