Ha mompreneur, azaz anya-vállalkozó vagy te is, boldog anyák napját! Mit szólnál, ha idén önmagadat is alaposan vállon veregetnéd, elismerésül a teljesítményedért?
Fura gondolatnak találod, esetleg kicsit kényelmetlen érzéssel tölt el, hogy magadat is éltetheted, megünnepelheted, megdicsérheted? Akkor a mai posztom az önbecsülésről neked szól. 
Ugye te is ismered azt a népi bölcsességet, hogy az öndicséret büdös? Talán még egyet is értesz vele? Nézzük meg ezt most alaposabban.
Gondolkoztál már azon, hogy miből fakad az önbizalom?
Rendkívül sok tényező befolyásolja, hogy ez hogyan alakul ki és változik az évek során ahogy felcseperedünk, illetve hogy hogyan hullámzik az önbizalmunk szintje akár a különböző élethelyzetekben és a szerepeink függvényében is.
Hiszen az is lehet, hogy szakemberként határozottan tudjuk képviselni magunkat, anyaként azonban állandó kétségek gyötörnek és ostorozzuk magunkat, ha úgy érezzük, hogy nem vagyunk elég… türelmesek, viccesek, kreatívak, megértőek, odaadóak.
Vagy fordítva: az anyai kompetenciáinkban magabiztosnak érezzük magunkat, tudjuk határozottan képviselni az álláspontunkat pl. az iszsz-szel, a blw-vel stb., ám vállalkozóként, szakemberként sokszor bizonytalanodunk el a képességeinket és a tudásunkat illetően, és elképzelni sem tudjuk, hogy akár a jelenlegi bevételünk dupláját is megkaphatnánk már most is, további képesítések, oklevelek halmozása nélkül.
Mégis, ha röviden akarnám megválaszolni a kérdést, hogy miből fakad az önbizalom, akkor a válaszom a következő: alapos önismeret kell hozzá.
Többnyire azt hisszük, hogy ismerjük magunkat, ám elég egy olyan sorsfordító esemény mint egy várandósság és aztán a szülés, egy veszélyes és váratlan helyzet vagy néhány hónapnyi kialvatlanság, hogy addig ismeretlen és meghökkentő, akár zavarbaejtő új oldalainkkal szembesülhessünk.
Az ismerkedést önmagunkkal pedig minimum onnan kell kezdenünk, hogy mi volt akkor, amikor mi magunk megfogantunk és beágyazódtunk édesanyánk méhében. 
Ma már nem kérdés, hogy a fogantatásunk első pillanataitól kezdődően meghatározóak az életünk további alakulására nézve az anyaméhben szerzett élményeink, azok a fizikai és emocionális behatások, amelyek az édesanyánktól és a külvilágtól érkeztek hozzánk.
Hogyan érezte magát az anyukád? Mennyire volt biztonságban, vagy mennyire élte meg félelmetesnek, kiszolgáltatottnak a helyzetét? A bizonytalanság dominált benne, vagy szeretettel és örömmel várt téged? És mi a helyzet az apukáddal, vele milyen volt a kapcsolata? És édesapád hogyan viszonyult az érkezésedhez, ő hogyan érzett irántad? Lányt szerettek volna, vagy inkább fiút? Tudták, hogy milyen nemű leszel, vagy meglepetés volt? Te mindezt hogyan élted meg, miket éreztél és gondoltál az anyaméhben? Hogyan tekintettél az előtted álló életre, milyen elképzeléseid voltak vele kapcsolatban? Vártad, hogy megszülethess, vagy inkább maradtál volna még a biztonságot adó burokban? Esetleg inkább visszamentél volna, mert semmi kedved nem volt az egészhez? És aztán… milyen érzés volt a megszületésed folyamata? Hogyan néztek rád és miket mondtak neked a szüleid, mikor megszülettél? Elszakítottak téged bármi miatt az édesanyádtól, vagy vele lehettél? És még megannyi kérdéssel folytathatnám a sort, amely valahogyan összefüggésbe hozható azzal is, hogy hogyan állsz most az önbizalommal és az önbecsüléssel.
Már magzatként is regisztráljuk, ami történik velünk és körülöttünk, és ezek az emlékek, lenyomatok információként a tudattalanunkban tárolódva végigkísérnek minket a megszületésünket követően az egész életünk során. Aztán természetesen ezek az információk tovább bővülnek és árnyalódnak, ahogy az ismereteink és tapasztalásaink is sokasodnak, és így alakul ki végülis a személyiségünk, amelynek alapjait részben hozzuk magunkkal, részben azokra a szerzett élményekre építjük amit a szüleinktől-családunktól kapunk “örökségként”, és részben meghatározó természetesen az a társadalmi-kulturális közeg is, amelybe beleszületünk, és amelyből a kollektív-történelmi hitrendszereinket vesszük magunkhoz öntudatlanul is.
A tudattalanunkban elraktározódott információk pedig hitrendszerekké állnak össze, és alapvetően meghatározzák a hozzáállásunkat az élethez, a világszemléletünket, és így végsősoron az érzelmeinket, a gondolatainkat és a cselekedeteinket. A “sorsunkat”.
Az önbecsülésed kulcsfontosságú abban, hogy egészséges önbizalmad alakulhasson ki, ez azonban sokszor már nagyon korán sérül. Annyira korán, hogy erre a tudatos tudatoddal már nem is emlékszel.
A tudattalanod rétegeiben azonban ott van az infó arról, hogy pl. apukád a szíve mélyén fiút szeretett volna, viszont te lány lettél, és emiatt igyekszel a férfi minőségekre ráerősíteni, hogy megfelelhesss apukádnak, kiérdemeld a szeretetét …és ennek hatására mondjuk valahogy nem úgy alakulnak a párkapcsolataid, ahogy szeretnéd. Vagy azt fogod hinni, hogy fiúnak kellett volna születned ahhoz, hogy ki tudj teljesedni a munkádban úgy igazán, bűntudat nélkül.
Vagy pl. ha megszülettél és azt mondták rád h milyen kis csúnya vagy a vörös fejeddel, akkor elképzelhető, hogy sosem leszel elégedett a külsőddel, és a sokadik stílusváltás és diéta és edzés után sem lesz meg az az érzésed, hogy gyönyörű vagy, ezért mindig benned lesz az elégedetlenség, és a hitetlenség meg a gyanú, hogy aki szépnek lát téged, az nem mond igazat, csak valamit akar tőled. Vagy majd jön egy nálad is szebb, akire majd egyszerűen lecserélnek. Vagy hogy jobb ha nem mutatod meg magad, és ezáltal szakértőként is korlátozod a megjelenési lehetőségeidet.
Vagy pl. később, amikor ovisként az anyák napi ünnepségen szavalnád a verset de nem jut eszedbe semmi, és a szégyen felkúszik a torkodon és legszívesebben a föld alá süllyednél… és ennek hatására ott akkor megfogadod, hogy soha többé nem fogsz emberek előtt megnyilvánulni, hogy soha többé ne kerülhess ismét ilyen helyzetbe. Aztán később felnőttként meg már csak azt tapasztalod, hogy rosszul vagy a gondolatától is, hogy prezentációt kéne tartanod, pedig szakmailag mekkora jó lehetőség lenne ez számodra a szintlépéshez.
Vagy akár azt mondta neked kisiskolásként egy számodra meghatározó jelentőségű személy somolyogva, amikor büszkén újságoltad, hogy milyen jó lett a dolgozatod, hogy az öndicséret mindig bűzlik. És ezután soha többé nem dicsérted már meg magad, ellenben rászoktál arra, hogy másoktól várd a megerősítést és az elismerést, hiszen ők biztosan jobban tudnak értékelni téged mint te önmagad – az az igaz, amit ők mondanad rólad.
Hát, nem. Ráadásul innen már csak egy lépés, hogy teljesítménykényszerbe hajszold magad, és mint egy drogos, kezd el hajszolni a sikereket és a jobbnál jobb eredményeket. Majd ha valami nem jön össze (mert olyan nincs, hogy mindig minden sikerül), hiába dolgozod magad péppé, akkor összeomlasz, és keserűen megállapítod, hogy nincs igazság, és nem is érdemes úgy teperni, hagyjuk a francba az egészet. Elmész inkább Lidl pénztárosnak, azok még jobban is keresnek, mint te vállalkozóként.
Órákig tudnék még mesélni ilyen rejtett összefüggésekről, amikor egy élmény hatására egy hitrendszer limitáló, önkorlátozó programmá alakul, amely aztán további hasonló élményeket teremt és megerősíti, bebetonozza, igazolja önmagát.
Valójában az egód azért hozza létre ezeket a programokat, hogy a maga nyakatekert módján védjen téged a további sérülésektől. Azonban egyszercsak észreveheted, hogy újra és újra ugyanazok a mintázatok köszönnek vissza az életedben, és hiába mennél már tovább, nem tudsz.
Na ilyenkor érdemes segítséget kérni, hogy ezek a tudattalan programok napvilágra kerülhessenek, és te ráláthass azokra az összefüggésekre, amelyekkel végsősoron felnőttként már te korlátozod önmagadat, anélkül, hogy tudnád.
Ha ez megtörténik, megérted, hogy miért voltak benned és hogyan használtak ezek a limitáló hitrendszerek neked, mitől védted magad velük, akkor a folyamat során tudatosodó hitrendszerekről már fogsz tudni döntést hozni. 
Kellenek neked továbbra is, vagy mostmár megválhatsz tőlük, elengedheted őket? Lehetőséged nyílik rá, hogy a hitrendszereidet rugalmasan átalakíthasd, törölhesd, és új, támogató programokra cserélhesd. Ugyanis ezek a hitrendszerek is gyönyörűen alakíthatóak, változtathatóak.
Ehhez vissza kell tehát fejteni, hogy az önbecsülésed mikor és hogyan sérült meg, és szembe kell nézned azzal, hogy ez mind nem te vagy. Csak azt hitted magadról, hogy ilyen meg olyan vagy. És akkor új szemmel kezdheted látni mindazt, amit én-ként definiálsz. Friss szemmel tekinthetsz magadra, és új alapokra helyezheted az önbecsülésed is. És ez az önbecsülés fog elvezetni az önbizalom újfajta, tiszta érzéséhez. Amikor már nem csalóként fogsz gondolni magadra.
Honnan tudod, hogy az önbizalmad nem üres nagyképűség?
Onnan, hogy már nem lesz szükséged arra, hogy másokhoz mérd magad, és megszűnik az a vágy, hogy jobbnak érezhesd magad akárkihez képest. Nem lesz többé igényed arra, hogy megdicsérjenek, nem lesz szükséged mások jóváhagyására ahhoz hogy megtedd, amit helyesnek érzel, ugyanakkor hálával fogod tudni fogadni a visszajelzéseket és az építő kritikákat. Tisztában leszel az értékeiddel és tudatában leszel a mindenkori határaidnak, amelyeket úgy fogsz tudni védeni, hogy közben nem korlátozod önmagadat is a szabad mozgásban a páncéloddal.
És mi lesz ennek a hatása a vállalkozásodra nézve?
Kivirágzol, magabiztosan fogod tudni képviselni magad minden helyzetben, félelem nélkül fogod tudni vállalni a bizonytalanságaidat, a hibázásoktól való szorongást egyszerűen elfelejted hiszen már úgy fogod megélni, hogy a tévedések a fejlődési folyamat természetes részét képezik, és lesz bátorságod végre nagyot álmodni, majd meg is valósítani az álmodat. Önmagad és mások örömére egyaránt, hiszen már nem azért fogsz dolgozni, hogy elég jónak és hasznosnak érezd magad, így a figyelmed kiterjesztheted.
A munkád egy alkotó folyamattá alakul, amiben többnyire derűsen és könnyedén, abban a tudatban fogsz részt venni, hogy egyszerűen végzed a feladatod. És persze lesznek majd neked is nehezebb napjaid, és biztos leszel majd néha ideges és türelmetlen és bizonytalan és kiállhatatlan is, de egyrészt arányaiban ritkábban, másrészt nem fogsz beleragadni ezekbe az állapotokba. Hiszen nem lesznek már ott mögöttük azok a gyökérokok, azok a félelmekből fakadó hitrendszerek, amikhez ezek a lehúzó érzések hozzátapadhatnak. Fogsz tudni bocsánatot kérni és változtatni, rugalmasan.
És ellenállóbbá is válsz majd közben, hiszen hozzászoksz ahhoz, hogy ne akarj a megszokásaid rabja lenni. Keresni fogod az új lehetőséget, és imádni fogod a kihívásokat. A problémákra tanulási, tapasztalási lehetőségként fogsz tudni tekinteni, és képes leszel felszabadultan kísérletezni, így sosem fogsz megrekedni és unalmassá, elcsépeltté válni.
Mit kell ehhez tenned?
Kezdd el figyelni magadat, a szokásaidat, a gondolataidat, a belső párbeszédeidet. Ha azon kapod magad, hogy gyakran korholod magad valamiért, és még mindig nem ott tartasz, ahol a tanulmányaid és a tapasztalataid alapján úgy érzed hogy tartanod kellene, akkor döntést kell hoznod azzal kapcsolatban, hogy meddig szeretnéd még kínozni magad.
Ha úgy érzed, én vagyok az, aki tudnálak támogatni a felszabadulásod és tudatosulásod folyamatában, jelezd, beszélgessünk, és vegyük át a lehetőségeket.
Foglalhatsz hozzám időpontot egy kb. 45 perces fókusz konzultációra is, amely során röviden megbeszélhetjük, hogy milyen akadályokat, nehézségeket tapasztalsz az életedben, és hogy a tünetek mögött milyen mélyebb okok húzódhatnak meg.
Végül ha mindketten úgy érezzük, hogy van közös utunk, akár az együttműködésünk lehetőségeiről is egyeztethetünk.
Ha szeretnél, itt tudsz időpontot foglalni egy ingyenes Fókusz konzultációra!
Kunigunda / Kunido Vibe
