Hogyan élheted meg a teljes potenciálodat – egyéni vállalkozóként is?

Nagy változások zajlanak. Bizonyára te is érzékeled – hacsak nem egy barlangban élsz, bár akkor gondolom ezt sem olvasnád -, hogy globális, nemzeti, csoportos, családi és egyéni szinteken egyaránt rengeteg dolog történik, és ezeknek a történéseknek egy jó része bizony minden, csak nem kellemes.

Pedig mi a biztonságra vágyunk (mint a kisbabák), azt szeretjük, amikor minden jó (de PONT úgy, ahogy mi szeretjük), melegen süt a Nap (de nem TÚL melegen), csiripelnek a madarak (de nem TÚL hangosan), egészség van (de mi van ha nem lesz) és dől a lé (csak nehogy elveszítsük).

Ehhez képest olyan, mintha a világ megőrült volna: a természet is egyre vadabb tüneteket produkál, és bennünk emberekben is egyre nő a feszültség. Meg a nyárnak is mindjárt vége.

Ami eddig működött, az már nem megy.

Ami eddig zajlott, az már nem fenntartható.

Ami eddig elég volt, az már kevés.

Ami eddig biztonságot adott, az most teljesen váratlanul elvész.

Ami eddig cél volt, az már nem biztos, hogy ugyanúgy tud motiválni.

Ami eddig ráért még, azt már nem lehet tovább halogatni.

Amit eddig nem akartunk látni, az most megmutatja magát.

És mindeközben rengeteg az ellentét, az összeakadás, az egyetnemértés, a zűrzavar, az erőszak, a kilátástalanság, a szorongás.

A vélt vagy valós ellenséggel való folyamatos harcban és a hétköznapi apró küzdelmek sokaságában nagyon el lehet fáradni. Abban is nagyon el lehet fáradni, ha az energiánkat éppen ellenkezőleg, az ellenállásra fordítjuk, hogy ne tudjanak behúzni minket ilyen játszmákba.

Bántjuk egymást, bántjuk önmagunkat, és mások is minduntalan megsértik a határainkat. Ha vannak egyáltalán határaink, mert olyan is van, aki totálisan védtelennek és kiszolgáltatottnak érzi magát.

Gondolhatsz a vállalkozásod, de akár a magánéleted ügyeire, konkrét eseményeire is, miközben e sorokat olvasod.

Lehet, hogy egyéni vállalkozóként vagy vezetőként egyszercsak azon kapod magad, hogy ugyanolyan mókuskerékben pörgeted már a hétköznapokat üveges tekintettel, mint amikor annó még alkalmazott voltál, és várod “a végét”, amikor végre majd megkönnyebbülhetsz – akármit is jelentsen ez. A különbség csak annyi, hogy mostmár sokkal nagyobb a tét, hiszen nem jön a következő hónapban is a fizu, ha leeresztesz. Amitől viszont még jobban bestresszelsz. A félelemből hozott döntések azonban csak életmentésre alkalmasak, fejlődni nem lehet általuk.

Lehet, hogy látszólag békésen és szépen, de valójában rutinból és unatkozva éldegéltek egymás mellett, vagy már épp el is hagyott a “párod”, és fogalmad sincs, merre van az előre. Lehet, hogy azt sem tudod épp, merre vagy arccal, ha már püffedtre sírtad a szemeidet. (Én pl. gyönyörűen, bömbölve tudtam mindig sírni, ha igazán fájt a szívem, mindent beleadva.) Vagy az is lehet, hogy magányosnak érzed magad, ezerszer csalódtál, és tökre eleged van már az egész ismerkedős projektből, de közben meg mégiscsak hiányzik egy társ, akivel a közös és az egyéni céljaitok eléréséért támogathatnátok egymást.

Ó, esetleg az is lehet, hogy nincs célod, mert még mindig fogalmad sincs, hogy mi az életed értelme? Vagy a meglévő célod már nem motivál, és ezt nehéz magad előtt is beismerned, mert nem akarsz megint a nulláról nekiállni valaminek?

Akárhogy is, a változásokat nem kerülhetjük el. Ha hajlandóak vagyunk szembenézni azzal, ami van, akkor pedig elindulhatunk a káoszból az újrarendeződés irányába.

Egyelőre a káosz felé tartunk, ami minimum kellemetlen, de akár rettenetesen szenvedős is tud lenni. Más szempontból felszabadító is lehet ez a folyamat, mert – sajnos vagy nem – a káosz, a rombolás, a dolgok megszűnése vagy “elvesztése” elengedhetetlen a tisztuláshoz és a megújuláshoz, az új dolgok megszületéséhez, a továbblépéshez, a fejlődéshez.

Mint ahogy egy kígyó is újra meg újra levedli a bőrét a növekedése során, és egy magzatnak is meg kell születnie, amikor már olyan szűkössé válik az addig tápláló és védelmet adó méh, hogy életveszélyes lenne tovább benn maradnia.

Fontos azonban, hogy a saját hozzáállásunkkal, a viszonyulásunkkal jelentősen befolyásolhatjuk, hogy a széthullást, a dolgok végét, az elengedést hogyan éljük meg. Veszteségként, félelmekkel telve? Vagy látjuk a helyzetben rejlő potenciált, és bizakodva tekintünk a jövőbe?

Megengedjük, hogy könnyedén jöhessen-mehessen minden, és fütyürészve tovább állunk mi is, tudva, hogy ez mind a folyamat szükségszerű és természetes része, vagy kontrollálni akarunk mindent, görcsösen ragaszkodva az irányító szerephez? Esetleg mennénk már, de mégsem sikerül, mert valami miatt nem tudunk? Mint amikor a magzat elakad a szülőcsatornában? Vagy félünk a jövőtől, és inkább maradnánk ott, ahol vagyunk? Ilyenkor szokott valami kényszerítő körülmény megjelenni előbb-utóbb. És akkor lépnünk kell, akaratunk ellenére is. Mert megindítják a szülést.

Hát nem lenne jobb örömmel, háborítatlanul, békében és szeretetben, egész_ségesen megszületni?! Képzeld csak el, milyen gyönyörű lenne, ha a világon minden élőlény így kezdhetné az életét. Jó, ez persze egy utópisztikus ideál, de fontos, hogy legyen egy szívből jövő intenció, aminek a megvalósításáért érdemes reggel felkelni. Vagy akár több is.

De fontos, hogy legyen akár több kisebb, reális, picit könnyebben megvalósítható cél is, amik motiválnak.

Például ha elköteleződsz a testi-lelki gyógyulásod érdekében önmagad felé, akkor a megfelelő támogatással elkezdődhet egy olyan átalakulási folyamat, ami hasonló a kígyóéhoz. És akkor nem úgy fogsz újjászületni, mint egy főnix, hanem úgy fogod levedleni mindazt, ami már meghaladható, ami már hátráltat és gúzsba köt, mint egy gyönyörű kígyó.

A kígyó az ősi bölcsesség, a belső tudás szimbóluma. Egyéb jelentéstartamok mellett szinte minden kultúrában a természet ön_gyógyító erejét, az alapvető életerőt jelképezi. Még manapság is láthatod ezt, amikor a gyógyszertárak logóira pillantasz. Milyen érdekes, ugye?! Hiszen meglehetősen halálos is tud lenni a mérge. Fontos tehát a balansz: csak az éppen szükséges mennyiségben tud gyógyszerként hatni.

Eszedbe juthat még a Kundalini-kígyó ábrázolás, vagy a farkába harapó kígyó is a maga végtelen körforgásával.

Emellett a kígyóhoz a régiek bölcselete szerint a tűz elem minősége is társul. Ismerős talán a tisztító tűz fogalma is? Persze nem arra a máglyára gondolok, amin a boszorkánynak titulált embereket égették annó.

És az megvan, hogy a termékenység és a szexualitás szimbóluma is? Jó-jó, de nem ám amolyan fallikusan, ahogy elsőre hinnénk, hanem kifejezetten a női minőséghez kapcsolódik! És ebbe a termékenységbe beleértendő még a kreativitás, a teremtő erő, az egység-élményhez közelítő alkotás is.

Tehát ha mindezt összerakjuk, és elkezdesz dolgozni a kígyó energiájával, akkor olyan mértékű tisztulást, megújulást, kreativitást és teremtő-erőt tapasztalhatsz meg, amely révén a változásban immár nem (csak) az esetleges buktatókat fogod látni, hanem könnyedén fogsz átsiklani az akadályok nyújtotta kihívások között, a lehetőségekre kiélesített figyelemmel.

Hogyan kezdhetsz hozzá az átalakulásodnak, ha úgy érzed, már szorít a bőröd és nem bírod tovább elviselni a feszültséget?

A spiri oldalakon már-már unalomig ismételt elengedéssel, úgy bizony.

Nade hogy kell az elengedést csinálni? Ezt bezzeg nem szokták leírni, így aztán önmagában az “engedd el!” egy olyan erőszakos felszólítássá válik, ami tovább növeli csak a feléd irányuló vagy az önmagddal szemben támasztott elvárásokat, ami egyáltalán nem segít ebben a folyamatban. El kéne engednem, de nem tudom! – mondhatnád.

FIGYELJ, most elárulom a nagy titkot!

Az elengedés valójában bizalommal valósulhat meg. A bizalom pedig csak a félelmek oldásával erősíthető. Tehát a félelmeid feloldásával érdemes foglalkoznod, ha olyan jövőt szeretnél teremteni magadnak, amelyben az életed minden területén bátran, önazonosan, spontán és őszintén mozoghatsz.

Szeretnél szintet lépni a vállalkozásodban? Használd a kígyó erejét!

Szeretnél bőséget teremteni magadnak és a szeretteidnek? Használd a kígyó erejét!

Szeretnéd elhinni végre magadról, hogy értékes és fontos, amit csinálsz szakemberként? Használd a kígyó erejét!

Szeretnéd megtapasztalni a végtelenséget, kiteljesíteni a benned rejlő valódi potenciált? Használd a kígyó erejét!

Én is ezt teszem. Ilyen gyönyörű cafatokban hámlik jelenleg is a bőröm, ahogy a mellékelt fotón is láthatod.

Ha úgy érzed, tudnálak támogatni téged a változáson keresztül a félelmeid és kétségeid feldolgozásában, foglalj hozzám egy időpontot a weboldalamon keresztül, vagy írj a Messengeren, és beszélgessünk egy kicsit, hogy megnézhessük, valóban tudunk-e és mindketten szeretnénk-e együtt-működni az átalakulásod folyamatában.

Fotók: saját + Pinterest