Kíméld meg magad az imidzs építés csapdájától egyéni vállalkozóként, és menj mélyebbre, ha valóban sikeres akarsz lenni abban, amit képviselsz

Ha megtapogatom magam, tényleg úgy tűnik, hogy itt vagyok, és optimistán vélelmezem, hogy holnap is itt leszek. Van egy körülhatárolható testem, én-ként hivatkozom magamra, és akkor is tudom, hogy itt vagyok és én vagyok én, ha bemegyek egy vaksötét szobába és nem látom magam, és nem is tapizom magam különösebben. 

Igenám, de pl. az exférjem, a kislányom apukája a szememre vetette egyszer, hogy kiismerhetetlen vagyok, hisz még az olyan egyszerű kérdésekre sem tudok egyértelmű választ adni, hogy mi a kedvenc színem. És valóban, nekem nem igazán volt ilyenem soha. Most épp az élénk lilát meg a fogkrémzöldet szeretem nagyon, de ez egyrészt tényleg változhat, másrészt meg hát imádom a narancssárgát is. Csak viselni ne kelljen, mert rémesen áll rajtam. Szóval még attól is függ, hogy épp melyik színbe vagyok beleszerelmesedve, hogy mi a kontextus. Jöhet a szivárvány összes árnyalata, de még a szürkéé is  és a két véglet is belefér.  

Sokáig én magam is azt hittem, hogy valami nem stimmel velem, amiért olyan “összevissza” vagyok, hol ilyen, hol olyan, minden is, meg semmi se egyszerre. Én sem bírtam kiismerni magam. Mindenféle érdekelt, de nem akartam se zongorista lenni, se harcművész, hiába zongoráztam meg kung-fuztam hosszabb-rövidebb ideig. 

Hogy mi leszek, ha nagy leszek?! Az egyik legkínzóbb kérdés volt ez számomra, mert az egy dolog, hogy nem tudtam választani, döntést hozni és lecövekelni valami mellett, de különösebben tehetségesnek sem éreztem magam, pedig sokmindenhez volt affinitásom. Az imposztor szindróma kis manói elhitették velem, hogy mindig csak mázlim volt, vagy a mezőny volt gyengusz, vagy ilyesmi. 

De még a legszimplább bemutatkozások is kissé bonyolulttá váltak egy időben, mert nekem keresztnévből is kettő van, szóval Kunigunda is vagyok, de Zsófia is vagyok.
Melyik vagyok akkor? Az egyik vagy a másik, vagy mindkettő? Vagy egyik sem? 

Hát csoda, hogy nem őrültem meg, nem?!  Ma már csak nevetek ezeken.

Végül ugyanis éppen az vezetett rá az utamra, ami a legnagyobb gondot okozta nekem. 

A kérdés, hogy ki és mi vagyok én, nem hagyott nyugodni, úgyhogy kommunikáció- és médiatudomány szakon is az identitás kialakulásáról akartam először szakdolgozatot írni. Csak persze nem örültek annyira neki, keresnem kellett valami PR-hez jobban passzolót. Így találtam rá a personal brandingre, azaz az énmárka építésre, ami szorosan kapcsolódik a marketinghez, de annál jóval több. Igazából szerintem minden megnyilvánulásunk a személyes márkánk része, ha úgy vesszük, és mindenkinek van énmárkája, ha akarja, ha nem, és akár tudatosan foglalkozik ezzel, akár nem, foglalkozástól és egyebektől függetlenül.

 Észrevettem azonban, hogy még azok közül is, akik a nagy többségnél már picit tudatosabbak és ismerik is valamelyest ezt a témát, nagyon sokan csak a felszínt kapirgálják, és tulajdonképpen meg vannak rekedve egy szinten. Ők imidzset építenek.

Ők azok, akik már tudatosabban foglalkoznak a biznisz építésével is, akik rájönnek, hogy ez fontos, és nem csak úgy ad-hoc meg jóvanazúgy attitüddel csinálják a dolgokat, aztán remélik a legjobbakat. Ők azok, akik befizetik magukat a “Hogyan és miről készíts átütő erejű posztokat” kurzusokra, megveszik a fotó apparátot hogy szépen fényelt flatlay képeket tudjanak készíteni sk., és megbízzák az online marketing szakembereket a SEO meg a Facebook hirdetések pöpec beállításához is, valamint elmennek fotóshoz és csináltatnak magukról jó minőségű portrékat, megbíznak logó meg weboldal készítéssel engem vagy mást, networking eseményekre is eljárnak, segítőkészen megosztják másokkal is a tapasztalataikat, és gyakran és bátran kérdezősködnek maguk is, nem sajnálva időt és energiát a folyamatos fejlődésért. 

És mégis sokszor feladják, vagy legszívesebben bedobnák a törülközőt és feladnák (csak már azt sem merik, mert túúúúl sok energiát feccöltek már bele, ezért ragaszkodnak a rossz megoldásokhoz is), mert egy ponton sokszor azon kapják magukat, hogy ugyanúgy pörgetik a mókuskereket mint alkalmazottként, csak most még annál is küzdelmesebb a havi zsé előteremtése. Meg ez az állandó social média jelenlét is kizsigereli az embert, és elfáradnak, kimerülnek. Hiszen ők nem a fészen meg az instán akarják élni az életüket, egyszerűen csak csinálni szeretnék amit szeretnek és amihez értenek. De még az is előfordulhat, hogy csalódottá válnak az eredményesség hiányától, az áttörés késlekedésétől, és azt hiszik, alkalmatlanok szakértőként, vagy az egyéni vállalkozói létforma igazából nem is nekik való. Elvégre az időmenedzsment tréning is csak átmeneti enyhülést hozott, és a get shit done is csak a reggeli kávéval megy, anélkül nem. 

 Pedig igazából nem itt van a hiba, hanem hogy az alapoknál kell kezdeni az építkezést, nem a tetőnél. Ha ismerős számodra a fent vázol szitu, akkor lehet, hogy te is a saját csapdádban csücsülsz a legjobb szándékod ellenére is, mert még nem vetted észre, hogy az előrejutáshoz esetenként visszafelé, és befelé érdemes haladni.

Nézzük a házas szimbolikánál maradva a legrosszabb forgatókönyvet: jöhet egy tornádó, árvíz, villámcsapás, betörés — és akkor hirtelen oda lesz minden, amiért addig dolgoztunk, megsemmisül az egész épület, de minimum komoly károk keletkeznek, statikailag megborul(sz).

Szóval ha igazán biztosra akarsz menni, valójában még csak nem is az alapoknál kell kezdeni az építkezést, hanem az építő mesterrel. 

És bizony Te vagy most az építő mester a saját vállalkozásodban.  Alapvetően tőled, a te mindenkori tudatállapotodtól, hozzáállásodtól, gondolkodásmódodtól, szemléletedtől, érzésvilágodtól, tudásodtól és képességeidtől függ, hogy mi lesz veled, mit tudsz létrehozni az életedben. Persze a körülmények is számítanak, és azokat is mérlegelni kell, de hogy pl. tudsz-e segítséget kérni és be tudod-e fogadni a segítséget, meglátod-e a lehetőségeket, majd azután hogyan tudsz élni a kapott lehetőségekkel, az már megintcsak nagyrészt rajtad áll egyéni vállalkozóként.

 Mi a legnagyobb hiba, amit elkövethetsz a legjobb szándékod mellett is?
Ha dolgozol gőzerővel, meg akarod mutatni magad, bizonyítani akarsz magadnak és esetleg másoknak is, posztolsz az üzleted Facebook oldalára is rendszeresen a tőled telhető legjobb minőségben stb-stb-stb., de közben igazából a lényeg marad ki, mert fogalmad sincs, hogy ki és mi vagy te igazából, és egyszerűen nem jönnek az eredmények. Tudod, miért van ez?

 Mert így üres, élettelen, vagy tizenkettő-egytucat lesz az összes tartalmad még a legszebb fotókkal is, ha nem engeded bele magad teljesen, ha nem adod át magad teljesen ezekben a folyamatokban. Ha nem mutatod meg magad igazán, nem fognak tudni felismerni és értékelni.

Inkább legyen a tevékenységed picit esetlen, szépséghibás, bakiparádés, de őszinte és igazi. Én ezt javaslom. A tökéletességre való törekvés sokszor inkább hátráltat, a teljesítménykényszer és a megfelelési vágy pedig lyukat üt a házadon, és bejutnak az egérkék a kamrába, vagy elkezd tőlük szétmenni a tető ha beázik.

 Szívvel-lélekkel benne lenni a vállalkozásodban azt jelenti, hogy őszintén felvállalni magad ahogy épp vagy, megmutatni a személyiséged, és úgy megmutatni a személyiséged, hogy közben nem csúszol bele abba a tévedésbe sem, hogy a személyiséged egy fix kreálmány, ami behatárol, és kötelez bármire is.

Mert akkor a saját személyiséged rabjává fogsz válni, az elvárásokból fogsz magadnak börtönt építeni (vagy bekasztliznak majd téged mások, az ő elvárás-börtönükbe), és idővel ismét kínkeservessé válik, hogy mi a frászról posztolj még, hiába olvastál már róla könyvet is. Aztán majd jön az, hogy olyan munkákat is el fogsz vállalni, amik miatt már előre szívod a fogad, dehát kell a pénz, ki kéne jönni valahogy ebből a negatív spirálból.

A vége ennek így az lesz, hogy már a saját vállalkozásodból is szabadságra akarsz majd menni, és nem a negatív spirálból fogsz kikecmeregni, hanem egyre több hibás döntést hozol majd, míg végül már lavinává duzzad a problémarengeteg, és pszichoszomatikus tüneteket fogsz gyártani magadnak. Kell ez neked? 

 Ez a felelősségvállalás kérdésköre is, valójában. Sokszor nehéz, de minél inkább képessé válok vállalni a felelősséget a dolgaimért, annál szabadabbnak érezhetem magam.

Szerintem a legfontosabb ebben az egészben az, hogy lehet és szabad is segítséget kérni. Még az egyéni felelősségvállalás képességének megtapasztalásához is.  Amikor én erre rájöttem, és kaptam támogatást ahhoz, hogy aztán segíteni tudjak önmagamnak, hirtelen minden megváltozott, és fokozatosan egyre jobban kezdtek alakulni a dolgok. Addig borzasztó magányos voltam, és minden ezerszer nehezebbnek tűnt, kiszolgáltatottnak és gyengének éreztem magam. Mostanra pedig már mintha teljesen kicserélődtem volna: bízom magamban, és képes vagyok szorongás nélkül belemenni bizonytalan helyzetekbe is, mert bízom abban is, hogy minden megoldódik vagy elmúlik így vagy úgy, és végülis mindenből tudok tanulni. Minden alakul a legjobb úton-módon. Tudok végre másokat is támogatni már. És így gyönyörűen működik az áramlás, a körforgás, és minden könnyebb, kellemesebb, hálásabb.

 Ha hajlandó vagy a felszíni imidzs építésnél mélyebbre menni, és önazonosan, őszintén felvállalni magad a vállalkozásodban, akkor végre láthatóvá fogsz válni az ideális ügyfeleid, klienseid, vásárlóid számára is. Nem kell majd lasszóval fogdosni őket, és örömmel fognak neked fizetni a termékeidért vagy a szolgáltatásaidért, hiszen egy más minőségben fognak tudni kapcsolódni veled.

Kreatívnak és energikusnak fogod érezni magad, és az idő szorítása helyett egészen más dolgok fognak motiválni.

És ez természetesen hatással lesz az életed egyéb területeire is. 

Mi a teendő tehát? 
Dobj el mindent és állj meg egy kicsit. Engedd meg magadnak azt a luxust, hogy befelé figyelj. Foglalkozz az építő mesterrel. Nem kell egyhetes elvonulásokon részt venned ehhez, a városi nyüzsiben is megoldható, de igaz ami igaz, hogy azért kell hozzá elszántság ígyis, úgyis.

 Kezdd el úgy építeni a vállalkozásodat (vagy újratervezni és átépíteni, felújítani), hogy szívvel-lélekkel benne tudj lenni, hogy otthonosan érezd magad a munkádban, kompromisszumok nélkül! Legyél te a saját vállalkozásod építő mestere! Mutasd meg magad benne és általa, válj eggyé az alkotásoddal, és szentelj figyelmet arra, hogy kívül és belül is folyamatosan karbantartsd és tisztogasd – így elkerülheted és megelőzheted a nagyobb károkat.

Így leszel sikeres és leutánozhatatlan, mindig eredeti, mindig változó, mindig megújuló. 
A siker tulajdonképpen azt jelenti, hogy úgy éled az életed, ahogy neked igazán jólesik. És a legjobb az egészben, hogy a siker spontán beköszön, ha önazonosan egyszerűen csak tesszk a dolgunkat, anélkül, hogy akarni kéne. A siker a szabadság, a felszabadultság, az önátadás, a hála állapota. A flow élménye. A szabadsághoz pedig a felelősségvállalásra van szükség. A spirituális belső út nem mindig csillámos és vattacukor-illatú. Sőt.   Szembe kell nézni bizony nehéz dolgokkal is közben.

És hogy mi van akkor, ha valami tragédia folytán neadj’Isten megsemmisül az otthonod, beüt a krach a vállalkozásodban, jön egy betegség vagy egy válás vagy egy lockdown és már nem tud működni az, ami addig műküdött?  Mivel te vagy a mester, és benned van minden tudás, építhetsz magadnak új otthont, olyat, ami a megváltozott körülményekhez megfelelő számodra, mert a mester nem szolgaian ismételgeti mindig ugyanazt, hanem érez, lát, hall, gondolkodik, tervez, megvalósít. Persze lehet, hogy támogatásra is szükséged lesz, de ha egyszer már megcsináltad, miért ne csinálhatnád meg újra? 

___

Nekem most az jutott eszembe, hogy igazából kb. 30 billió(!) sejt összessége vagyok, és minden egyes percben kb. 100 millió sejtem hal meg és születik újra. Igazából SEMMI sem fix rajtam és bennem – max. egyes sejtcsoportosulások annyira sűrűek, hogy fixnek érzékelem őket az agyammal és az érzékszerveimmel. Na és mi van a sejtekben? Végsősoron SEMMI.  Nemhogy egy nagy senki vagyok……… igazából még senki sem vagyok. Tulajdonképpen semmi vagyok.  Ha Einsteinnek igaza van és minden energia, akkor semmi-részecskék halmaza és különböző frekvenciákon hullámzó energia is vagyok.  És hát igen, itt van még az a misztérium is, hogy amúgy mi az a tudatosság, ami most mindenáron posztot akar írni minderről, és megfigyeli azt az építő mestert, aki itt most jót szórakozik a monitor előtt azon, hogy már sértegetni sem lehetne azzal, ha “lesenkizné” őt valaki – miközben nem is olyan régen még teljes kétségbeesésben volt azzal kapcsolatban, hogy a válás után mihez kezdjen. 

A nevem Csurgai Zs. Kunigunda, szólíts csak Kunigundának vagy Kuninak. Ezt szeretem jobban.  Egyéni vállalkozó vagyok, a munkám az életem szerves része, szívvel-lélekkel dolgozom. Jövőteremtő és personal branding konzulensként energiagyógyászati módszerekkel és tanácsadással támogatok másokat – főleg szintén EV-ket – abban az együttműködésünk során, hogy ki-ki a saját bölcsességéhez közelebb kerülhessen, segíteni tudjon önmagán, és meg tudja teremteni azt az életet, amire vágyik. Önazonosan, könnyedén, derűsen, golyóálló önbizalommal, stabil önbecsüléssel, egóhizlalás nélkül. 

Igyekszünk a tüneti problémáktól indulva a gyökérokokig leásni akár a tudattalan rétegekbe is, hogy a limitáló hitrendszerek eliminálásával és átalakításával új lehetőségek nyíljanak meg.

Ha úgy érzed, lenne miről beszélgetnünk, dobj egy üzit, vagy foglalj magadnak időpontot egy ingyenes Fókusz konzultációra.

Extra tipp: tényleg szétnézhetsz amúgy az otthonodban.  Milyennek látod, hogy érzed magad benne? Én már évek óta tisztogatom-rendezgetem, és ma megint arra jutottam, hogy szükség van pár változtatásra benne.

A kovix miatt áttértem ugye a full online munkára, ami nagyszerűen működik ugyan, de azért vágyom rá, hogy legalább néha személyesen is találkozhassunk és dolgozhassunk együtt, és nem biztos, hogy árat szeretnék emelni amiatt, hogy egy idegen helyet béreljek erre a célra. Úgy érzem, annyi intimitás van ezekben a folyamatokban veletek, hogy szívesen és örömmel meghívnálak, beengednélek titeket az otthonomba is. 

Ezen morfondíroztunk ma a Kedvesemmel, aki pedig ugyanezt latolgatja, csak ő inkább a fizikai oldalról közelít, és a yumeiho masszázs/testkezelés technikáját alkalmazva oldogatja-lazítgatja a blokkokat és az elfojtásokat, hogy felszínre kerülhessen tisztán és erősen az, ami van, és megnyilvánulhasson a valódi potenciál, úton a teljesség felé. 

Szeptembertől már Győzővel együtt is fogunk dolgozni, egymást kiegészítve és tovább-erősítve. Tök izgi! 

Kunigunda / Kunido Vibe