Vezetés – nem szerep, hanem állapot

A valódi vezetés nem rang, és pláne nem attitűd. Nem a hangos szó, nem a meghozott döntések száma, és nem az, hogy ki kit hová parancsol.

A vezetés számomra egy belső állapot. Egy mély, belülről fakadó tartás.
Olyan jelenlét, amelyben mások kérdés nélkül tudnak bízni.
Nem azért, mert tökéletes vagy, hanem mert érzed, merre van az előre.
Mert már jártál a mélyben, és onnan is visszajöttél.
Mert tudod, milyen követni – és milyen érzés, amikor senki nem vár meg. Ezért te nem hagyod hátra a saját csapatodat.

És itt most hadd idézzek valakit, akinek szavai különösen megérintettek:

„Vezetőnek lenni nem azt jelenti, hogy osztod az észt, elvársz, dirigálsz, és kiéled a középszerűséged. Vezetőnek lenni nem más, mint mikor elszakíthatatlan bizalom fűz össze azokkal, akik iránt felelősséggel tartozol. (…) A vezetőt azért követik, mert valamikor ő is jó követő volt, és megtanulta, milyen igazi csapattagnak lenni.”
~ Tonk Emil

Van benne erő, igazság, tapasztalat. Én személy szerint annyival egészíteném ki: szerintem nem baj, ha néha kérdéseink vannak. Sőt. Aki képes önmagát is megkérdőjelezni, az sokkal mélyebben ért a valódi felelősséghez.

Egy valódi vezető nem emlékműveket épít a múlt sikereiből, hanem élő, lélegző közösséget teremt a jelenben.
Nem fél a szabályoktól, de nem is merev azokban – pontosan érzi, mikor védenek, és mikor béklyóznak. A szabály nála nem hatalom, hanem eszköz.

A csapat nem attól erős, hogy mindenki egyforma, hanem attól, hogy mindenki fontos. És hogy ezt tudják is egymásról.

A vezető pedig… leginkább azért vezet, mert van miért.
És van kikért.

És te?
Milyen vezetőkre lenne most szüksége a világnak?
És te milyen vezető vagy – saját magad számára?

✨
Kunigunda / Kunido Vibe