Nem az alvásba menekülök – hanem az életbe ébredek

Újraírni a luxus jelentését

Volt idő, amikor számomra a luxus annyit jelentett: nem kell reggel ébresztőre kelni. Nem sietek sehová. A napom nem mások ritmusához igazodik, hanem a saját belső órámhoz.

Aztán jött egy fordulat.

Ahogy az életemben egyre több minden került a helyére — vagy inkább: vissza a szívemhez —, azon kaptam magam, hogy újra beállítom az ébresztőt. De már nem azért, mert „kell”. Hanem mert alig vártam, hogy elkezdődjön a nap.

Nem akartam tovább aludni.
Ez egészen új élmény volt.

Sokáig ugyanis az alvásba menekültem. Túlélési stratégia volt: ha alszom, nem kell érezni. Nem kell túlérzékenyként minden rezdülést befogni. Nem kell azon agyalni, hogy vajon tényleg van-e helyem ott, ahol épp vagyok. (Spoiler: mindig volt. Csak én nem hittem el.)

És ma? Ma a luxus számomra valami egészen más lett.

Ma a luxus az, amikor az ébresztő előtt ébredek.
Magamtól. Derűsen. Kipihenten. Csendben figyelve a belső mozdulást.
Nem kell semmi különös ok — csak érzem, hogy jó itt lenni.

Ez a fajta ébredés nemcsak az alvásról szól. Hanem arról is, hogy már nem futok el önmagam elől.

És te?
Mikor volt utoljára olyan reggeled, amikor nem a „kell” ébresztett, hanem a vágy?
Lehetséges-e számodra most az a mindennapi létállapot, amikor nem a túlélés, hanem a belső inspiráció diktálja a ritmust?

Ha úgy érzed, ideje újraírni benned is a „luxus” jelentését, talán itt az idő, hogy magaddal kezd.
Térrel. Figyelemmel. Kapcsolódással.

Kunigunda / Kunido Vibe