Egyedül mentem swingerbe – és nem szexeltem senkivel. Íme, ami valójában történt.

Itt a tavasz, dagad a padlizsán, pezsdül a vér, jön a #Pride, meg amúgyis, 2025 van. Nagyot ment az utóbbi napokban a #swinger téma az ismerőseimnél, és még a WMN-en is megjelent egy élménybeszámoló. 

Ezt olvasva volt amire megemelkedett a szemöldököm, volt amire bólogattam egyetértőleg, a végén meg nevettem. Úgyhogy leírom, hogy az én élményeim-gondolataim mik. Szóval pár hónapja jártam én is egy swingerben, állítólag (több különböző embertől hallottam) a Pest és Pest-környéki legjobb helyen, Budaörsön. De nehogy most elárasszatok privát üzikkel, hogy melyik ez, pls. Google a barátunk, swinger+budaörs. Nálam legutóbb – mostmár évekkel ezelőtt – úgy popupolt a swinger, hogy egy exem megcsalt, és akkor kérdeztem tőle annó hogy tulképp mi a cél, mert ha csak szexelni akar/na, mehetünk esetleg swingerbe (csak esetleg akkor ne lepődjön meg, ha én is jólérzem magam vkivel).

Ilyen szempontból szerintem teljesen korrekt hogy van ilyen lehetőség illetve hely, mert senki nem árul zsákbamacskát, nem kell egymást hülyíteni, vagy online matchekkel bohóckodni, hogy aztán élőben kiderüljön vmi sumákság, vagy hogy egyszerűen csak nem bírjuk egymás szagát. Szóval van amikor a swinger is lehet jó. Van aki arra gerjed ha nézik, de nem akar mással kapcsolódni a saját párján kívül, van aki így tenné izgalmasabbá a házasságát stb. Élethelyzet, személyiség és tudatállapot függvénye a swinger klubok használata is szerintem, mint sokminden másé is. Egy férfi ismerősöm, aki rendszeresen jár(t?) swingelni, engem örömmel elvitt-elkísért volna, amikor már ott tartottam, és mondtam neki, hogy mennék.

De mivel nagyon ügyesen végigbeszéltük idejekorán, hogy mit szeretnénk csinálni és mit nem, végülis megköszöntem a lehetőséget, és mondtam, hogy inkább egyedül megyek.

Ebből egyből kiderülhet, hogy a nemet mondást a WMN-cikk-élménybeszámoló szerint valóban remekül lehet gyakorolni ezekben a helyzetekben, de már előtte is, illetve enélkül is, szóval……….. nem muszáj a határállítás kiműveléséhez (sem) swingelni. A hely házirendjében egy dresscode ajánlás is olvasható. Előzetes online pofavizit nem volt, úgy nem is mentem volna. A dresscode-nál is húztam a szemöldököm, mert elég feminista-működésű vagyok, plusz barefootozom, úgyhogy a magassarkú viselése nálam manapság no go.

De mivel a magassarkú a dresscode részeként, és a dresscode többi elemével egyettü AJÁNLÁS-ként van megfogalmazva a házirendben, ezen felülemelkedtem, és szereztem egy fehér tangapapucsot. Merthogy pont egy olyan napon mentem, amikor white party volt, azaz csupafehérben volt ajánlott megjelenni.

Na, a résztvevők egy része tutira nem olvasta a frissítéseket a weboldalon, mert többen csak ott jöttek rá hogy mizu, de nem volt gond, bejöhettek ők is, mivel ez is csak egy ajánlás volt. A feminista-emberjogi-szociológiás-entellektüell-érzelmiintelligenciás szűrőmön amúgy még az is fennakadt kicsit, hogy az adott helyen (mint a társadalom nagy részében szintén) a női homoszexualitás (biszexualitás) oké csak, de kerekperec leírják hogy a férfi-férfi felállás itt nem működik. Ha úgy veszem, amúgy ez is teljesen tiszta ügy, és rendben van, hogy ezen a helyen ez a módi, végülis én is elfogadtam és ennek tudatában mentem. De így majd legközelebb valószínűleg inkább egy fétis buliba fogok menni, kíváncsiskodni. Én eleve úgy mentem a swingerbe is, hogy nem akarok szexelni senkivel, egyszerűen kíváncsi voltam, hogy ez miez, és milyen nekem.

Az öltöző egyből nagyon érdekes volt számomra. Az én fantáziámban úgy jobb lett volna, hogy mindenki lezuhanyzik, átöltözik, és csiniben találkozunk a térben. A valóságban kicsit lankasztó volt számomra ehhez képest, hogy zuhany az öltöző részen nem volt, és koedukált volt az öltöző, szóval már ott a zokniszöszök közepette feltárult a csupasz valóság. Nadehát mit nekem pár illúzió elvesztése, elvégre meditálok stb. A tulaj egyébként nagyon kedvesen és precízen tájékoztatott miután számlát is kaptam(!), megnyugtatott hogy benn két zuhanyzó is van.

De nekem nem tetszett, hogy nem ez az intró az antréhoz alapból, mindenkinek, belső igényből fakadóan. Oké én pl. zuhanyoztam otthon indulás előtt, de mire odaértem, már nem voltam annyira friss mégsem. Szóval ha akartam volna szexelni, béndzsa lett volna nekem beszambázni (hogy? törülközőben?) valamelyik belső zuhanyzóba, majd vissza az öltözőbe, ahová viszont még cipővel lehetett bemenni. Nálam ez sehogy sem állt össze, na, de lehet, h ez csak az én nünükém.

Miután felvettem a neccbodymat és rá egy bézs-fehér mandalás kimonó-féleséget, nyakamba akasztottam a fehér malámat (fullos volt a tantra-spiri-szexi-szett) meg hozzá persze a fehér flipflopomat is felhúztam, és beszambáztam tehát majdnemfrissen a térbe, először körülnéztem az alsó szinten, ahol van a jacuzzi, a bárpult, egy közösségi táncolós-ülős rész, és a svédasztalos vacsi szekció is.

Aztán felmentem az emeletre, de ott még nem volt senki, meg sötét is volt, nekem pedig enyhe lépcső fóbiám van még mindig, mert az egyensúlyomat a fizikai síkon és érzelmileg is csak mostanság sikerült/t harmonizálni. Work in progress.

Viszont feljött pont egy kb. velem egykorú férfi is amikor épp vettem a nagylevegőt hogy visszaereszkedjek a földszintre, és ő roppant udvariasan, a kezét nyújtva lesegített. Utána vele még egészen hosszasan beszélgettem. Persze viszonylag gyorsan tisztáztam hogy én itt ma nem fogok szexelni, hogy ne raboljam esetleg hiába a figyelmét, de ez tök oké volt neki, érezhetően mindketten jól voltunk együtt. Aztán amikor már elég sokan voltak, mondta a beszélgetőtársam, h mostmár érdemes felmenni. Felmentünk, és láss csodát — már tök sokan nagyban nyomták a valamelyest elszeparált, de mégis nyitott kis boxokban. Amúgy még mindig erős félhomály volt, úgyhogy ezen a ponton jelzem, hogy mégha lehet is szabadon nézelődni, igazából nem sokat lehet látni.

Úgyhogy ha szexeltem volna, engem pl. abszolút nem zavart volna, ha néznek. Engem ugye az érdekelt, hogy hogyan viselkednek az emberek egy ilyen a szituban, illetve egymással, úgyhogy nekem érdekes volt megfigyelni az interakciókat. Hogyan próbál meg valaki beszállni harmadiknak, mi történik amikor elutasítják az illetőt, vagy ha becsatlakozik valaki akkor hogyan vannak együtt hármasban stb. emberek egy kvázi Laokoón-szoborcsoport pacifista, hippis változatában. Vagy amikor két pár keveredett egymás mellé, akkor hogyan volt párcsere, vagy amikor valakinek a párja hamarabb végzett egy másik emberrel, akkor addig ő mit csinált, hogyan volt.

Szóval leültünk a központi naaaaaagy kerek vörös ágy melletti egyik Klippan(?) kanapéra a beszélgetőpartneremmel, és beszélgettünk tovább. Aztán volt egy pont amikor bepróbálkozott, de kellemesen, szexin, szóval igazából nem zavart, imponált is, úgyhogy csak simán mondtam ismét hogy bocs én ezt most tényleg nem szeretném. Ebből sem volt semmi gond, kicsit még beszélgettünk, aztán mondta hogy akkor ő most körbenéz. Mondtam hogy oké persze menjél.

Egy ideig még ott ültem a kanapén, de jött a sarokból egy kis huzat, úgyhogy végülis én is felkerekedtem megint. Az egyik boxban aztán megtaláltam a beszélgetőtársamat megint, ő már akkor egy hármasban vett részt, úgyhogy leültem a matrac sarkára. A piros ágyra nem ültem rá a korábbiakban, mert úgy éreztem, hogy az félreérthető magatartás lenne, de így egy kisebb box sarkába bekuporodni teljesen okésnak tűnt, nem gondolták azt, hogy én is be akarnék szállni, és nem is zavartam a résztvevőket.

Aztán amikor ott is eleget figyeltem, átmentem egy másik boxhoz stb. Nekem kicsit kellemetlen volt, hogy az alkoholmentes italválaszték nem volt valami bőséges, igazából azt éreztem hogy itt az a módi, hogy mindenki iszik vmi alkoholt (mértékkel), és nincsenek is felkészülve a mentesekre.

Vagyishát de, de én bubis cukros üccsiket sem iszom, egy virgin koktélra vagy fenszi limonádéra vágytam volna, de maradt a narancslé, és az almalé szódával. Érezhető volt az est íve, hogy amikor mindenki nagyjából már kielégült, akkor megint letömörültek az emberek a bárpulthoz, és nyilván akkor már nagy volt a vigyor sokak arcán. Nekem két megfigyelésem lett nagy általánosságban: Ez a swinger a pasiknak azért lehet jó, mert a legtöbb pasi kevesebb ideig bírja, mint a nő(je), ezért vígan válthatják egymást, működött a brotherhood a nőknek pedig azért jó, mert egy estét fullban végignyomhatnak akár több pasival is, és alaposan kielégülhetnek, és működött a sisterhood is. Öröm volt nézni ahogy két nő összenevetett egy párcserénél.

A beszélgetőpartnerem pl. egyértelműen feszkólevezetésre használta a szexet, dehát sokan arra használják swingelés nélkül is, csak esetleg nem tudatosul. Sokan meg hiánypótlásra. Been there, done that. Sok volt a pár, de az adott helynél ez a norma, sőt, kerekperec feketefehéren le van írva az is, hogy odafigyelnek a párok és a nemek arányára is, és szingli férfiakat is csak a szingli nők arányában engednek be. Az árazásban is elég jól látható a különbség, úgyhogy nem éreztem azt, hogy odamegyek és a kiéhezett pasik lesben állva fognak rám vadászni.

Összességében azt éreztem, hogy a tulaj igyekszik biztonságos és korrekt közeget biztosítani a résztvevőknek, és a résztvevők is odafigyeltek egymásra. 3 szingli pasit láttam összesen, pedig elvileg csúcsidőben mentem, és közülük kettővel volt végülis interakcióm. A beszélgetőpartneremen kívül egy másik srác még leszólított a mosdóban mert meghallotta, ahogy a családállításról beszélgettünk (pár héttel előtte volt egy Lélekjátékom ahol pont ültem egy ágyon, miközben mellettem szexeltek. Milyen érdekes, ugye?!), és csak mondta hogy váó azért az elég ritka errefelé hogy ilyesmikkel foglalkozó emberek legyenek itt, aztán már ment is. Mivel ő cigizett, nekem meg a cigi mostanság már szintén no go, nem is forszíroztam tovább vele a beszélgetést.

Tehát… amikor a hullám már túlvolt a csúcsán és a hangulat lecsengőben volt, elkezdtek – számomra – egyre gagyibb zenéket játszani, úgyhogy én végülis éjfélkor haza indultam. Nagyon röhögtem, hogy a WMN élménybeszámoló végén a hölgy a démonját említi. Amúgy ez nem vicc. Csak mondom. De ehhez sem kell swingerbe menni, bármilyen szórakozóhelyen nagy démon-buli van mindig. Meg igazából mindig, mindenhol, ahogy én érzékelem.

De ez már egy újabb hosszú poszt témája lesz/lenne, amire az utóbbi időben nem igazán volt kedvem rávenni magam. Viszont ha van szükségetek támogató beszélgetésre IRL vagy online, akár azért, hogy a szexuális élményeiteket, vágyaitokat, a párkapcsolati nyünyörgéseket, a férfi-nő-nonbináris ügyeket, akár a titeket ért visszaéléseket feldolgozzátok, helyre tegyétek, átbeszéljétek, akkor a weboldalamon keresztül vagy egy közvetlen emailben kérhettek időpontot: hello@kunido.hu