🌑 Rajzoltunk egymás kezére – és valami megváltozott

Ma hennát rajzoltunk egymás kezére Mancival.
Nem készültünk rá, nem terveztük, hogy ez most rítus lesz. Nem volt céluk vele, egyszerűen jó mókának tűnt.
Csak leültünk, ott volt a henna, ott voltunk mi, és valami elkezdett rajzolódni. Először a bőrünkre. Aztán a kapcsolatunk finom szövetébe.

Nem tudtuk, mi lesz belőle, de visszanézve már látszik:
egy újholdas gyönyörű kapcsolódás lett belőle.
Egy emlékeztető, hogy milyen keveset is elég tenni ahhoz, hogy valami mély történjen – ha tényleg jelen vagyunk egymásnak.

– A rítus belső természete

Sokan keresik ma is a rítusokat, és ezek léteznek is:
körök, ahol nők megünneplik az első menstruációt, megemlékeznek a szülés vagy a vetélés testi-lelki tapasztalatairól, elbúcsúznak a termékeny életszakasztól a változókor kezdetén, vagy egyszerűen csak együtt vannak a ciklusváltás ünnepein, például újholdkor vagy teliholdkor.
Körök, ahol együtt táncolunk a tűz körül, ahol együtt énekelünk és zenélünk. Körök, ahol összegyűlünk, és lényegében bármit csinálunk, a lényeg az, hogy együtt vagyunk.

Rítus lehet az is, amikor valaki 30, 40 vagy 50 éves lesz, és e fordulót szimbolikus eseménnyel teszi emlékezetessé. Amikor a test vagy a lélek új szakaszba lép, a rítus segít ezt is tudatosítani, megtartani, átvezetni.

És rítus volt tegnap is: a Waldorf-iskolánk évzáró ünnepe.
A gyerekek búcsúja a tanévtől, egymástól, a tanítóiktól – énekkel, virágokkal, közösen átélt szimbolikus mozdulatokkal, ahol a mozdulatban ott volt a lezárás és az új kezdet ígérete.
Nem harsány volt, nem pátoszos-szónoklatos, hanem csendes, emelkedett és valódi. Olyan, ami nyomot hagy.

A rítus közege azonban nem egy kiválasztottaknak fenntartott szent tér.cHanem valami, ami bármikor megtörténhet, ha figyelünk.

A lényeg nem a gyönyörű oltár, a papnőruha, vagy a rituális kellékek. A lényeg: a kapcsolat. A figyelem. A jelenlét.

Amikor egymás kezére rajzoltunk, nem volt vezető, nem volt forgatókönyv. Csak figyeltünk. Csak kapcsolódtunk.
És ez épp elég volt ahhoz, hogy valami mély, gyógyító, rendező erő mozduljon meg köztünk.

– Henna vs. tetoválás: a mulandó jelenlét ereje

A tetoválás maradandó. Egy választott identitás lenyomata.
A henna ezzel szemben elmúlik. Nem vésődik a bőrbe, hanem csak egy ideiglenes nyom: egy emlék, ami épp attól lesz különleges, hogy nem marad meg örökre.

A tetoválás a rögzítésről, a történet megőrzéséről szól.
A henna a jelen pillanatról, az elengedésről, a mulandóság elfogadásáról. A ciklikusságról. Mint a tibeti, színezett homokból készült mandalák, amiken egyszerre több szerzetes is dolgozik hosszú napokon át elképesztő odafigyeléssel és aprólékossággal, hogy aztán az egészet összeöntsék és szélnek eresszék, szintén a folyamat részeként.

Ma újhold van. Ez is egy mulandó pillanat. Nem látszik még semmi az égen, de valami már mozdul. Pont ilyen a hennarajz is: először alig látszik, aztán mélyül, majd fakul, végül eltűnik. De amit közben éreztél, az élmény, az marad.

– Mit csinál a rítus velünk?

Tudományosan is kimutatott, hogy a rítusok:

: csökkentik a szorongást (az agy szereti az ismétlődő, strukturált eseményeket),

: aktiválják a paraszimpatikus idegrendszert, vagyis megnyugtatnak,

: fokozzák a kötődéshormonokat (oxitocin, dopamin),

: stabilizálják az identitást, főleg életkori váltások idején,

: és közösséget teremtenek: a „mi” élményét.

A rítus tehát nem csak „szép”, hanem idegrendszeri rendezőerő.
Ezért hiányzik annyira, ha nincs. Ezért tud ennyire gyógyítani, ha van.

– A kezeinken megjelenő szimbólumok

Belepörgettünk néhány henna design tutorialba, úgyhogy kicsit inspirálódtunk, de gyorsan arra jutottunk, hogy inkább csak rajzoljuk ami jön, szabadon.

Ami nekem így utólag eszembe jut, ahogy a rajzainkat nézem:

Indák: kapcsolat, szövet, egymásba fonódó történetek

Virágok, levelek: kibomlás, élet, női termékenység és ciklikusság, bőség, kiteljesedés

Hullámvonal: víz, mozgás, érzelmi dinamika, befogadás, kiáradás

Kígyóforma/hullámok: ősi bölcsesség, transzformáció, energia

Nyilak: irány, szándék, haladás

Vonalak: határok, átjárók, kapcsolódási pontok

Pöttyök: teljesség, jelenlét, ritmus, átláthatatlan összefüggések

Spirál: befelé és kifelé, újjászületés, folyamat

Holdfázisok: nem tudatosan, de mégis ott voltak: a kibomlás, teljesség, elengedés, visszavonulás ritmusai

Ahogy rajzoltunk, nem volt szükség rá, hogy értelmezzük, mi mit jelent. Egyszerűen ez jött. Így született meg. (:

🌈 Meghívás

Ha van valaki az életedben, akivel csak leülnél, és megérintenétek egymás kezét – tedd meg.
Nem kell henna. Nem kell stratégia. Elég a figyelem.

És ha most épp nincs kivel, vagy mélyebb beszélgetésre vágysz valakivel, aki megtart, tükröt tart, és segít visszakapcsolódni ahhoz, amit a hétköznapok elsodornak – várlak.

Nálam a beszélgetés is rítus. Nem gyertyák és füstölők miatt, hanem mert figyelem van benne. Jelenlét. Kapcsolódás.

Ha szeretnéd, hogy legyen egy tér, ahol nem kell erősnek lenni, de lehet mélyre menni – jelentkezz be emailben vagy a weboldalamon ☯️