Szerencse vagy balszerencse? Ki tudja?

Egy öregember és a fia kis gazdaságot műveltek meg, de csak egy lovuk volt a szántáshoz.

Egy napon a ló megszökött.
– Milyen borzalmas! – sajnálkoztak a szomszédok. – Micsoda balszerencse!
– Ki tudja, vajon szerencse, vagy balszerencse? – válaszolta a gazda.

Egy héttel később a ló visszatért a hegyekből, és magával hozott öt vadkancát is.
– Milyen csodálatos szerencse! – mondták a szomszédok.
– Szerencse? Ki tudja? – válaszolta az öregember.

Másnap a fia, miközben megpróbálta betörni az egyik lovat, leesett róla és a lábát törte.
– Micsoda balszerencse!
– Szerencse, balszerencse, ki tudja? – válaszolta az öreg.

A katonaság minden gazdaságot végigjárt, hogy a fiatalembereket elvigye a háborúba. A gazda törött lábú fiát nem tudták semmire sem használni, így otthon hagyták.

A szomszédok ismét csak irigykedtek:
– Micsoda szerencse!
De az öreg ismét csak annyit mondott bölcsen:
– Szerencse, balszerencse? Ki tudhatná azt?

///

Szerencse, balszerencse?
Vagy csak az élet egyik furcsa kanyarja, amit még nem értünk? 

A fenti történet nem azt mondja, hogy nincs fájdalom, hanem azt, hogy a fájdalom nem mindig a végállomás.
És hogy amit ma tragédiának látunk, az holnap lehet a megmenekülés kulcsa.
Vagy fordítva.

De nem kell azonnal “megvilágosodni”, és nem is kell mindenre ráerőltetni, hogy “biztos ez is valamiért történt”…

Mert igenis fontos, hogy ami nehéz, fájdalmas, zavarba ejtő, vagy igazságtalan – az először fájhasson.
Ne ugorjunk át a gyászon, a dühön, a csalódottságon egy gyors „ki tudja, lehet ez jó lesz még” mantrával.
Mert a megkerülés nem bölcsesség, hanem zsibbasztás.

De amikor már sírtál, toporzékoltál, összeomlottál, kifulladtál –
akkor talán épp jólesik egy pici távolság. Egy lépés hátra. Egy belső mozdulat, amiben nem az “értelmet” keressük,
hanem csak látni akarjuk, mi van.

Ebben segít például a vipassana meditáció: nem ígér válaszokat, nem javít meg semmit, de megmutatja, hogyan figyelhetsz úgy, hogy közben nem ragadsz bele a sztoriba.

Csak ülsz. És látod, hogyan jön egy gondolat… egy érzés… egy testi feszülés… és ahogy jött, úgy el is múlik. És közben lassan az is változik, aki nézi.

Ha most épp nyakig vagy valamiben, ami „szerencsétlenségnek” tűnik – nem mondom, hogy nem az.

De talán nem csak az.
És ha szeretnéd, megnézhetjük együtt, mi minden van még benne, azon túl, amit elsőre látsz.

📩 Írj, ha úgy érzed, ideje más szögből ránézni arra, miben vagy.
Nem fogom elmagyarázni, miért „jó neked”, ami történik.
De figyelek. Veled vagyok. És segítek megtartani azt, ami most nehéz.

Aztán majd meglátjuk: szerencse, balszerencse? Ki tudja.

☯️ hello@kunido.hu