Erő vagy bátorság? A szeretés válasza: mindkettő

„Ha valaki mélyen szeret téged, az erőt ad. Ha te szeretsz valakit mélyen, az bátorságot ad.” — Lao-ce

Vannak napok, amikor egyszerűen nem megy. Amikor túl sok a zaj. Túl sok a másik. Vagy túl sok az egyedüllét. Túl sok az elvárás, és túl kevés a kapaszkodó.

Ilyenkor – minden logika ellenére – elég lehet egy érintés, egy összenézés, egy szó. Egy szeretetből szőtt jelenlét.

Mert amikor valaki mélyen szeret, nem csak a felszínt simogatja.

Hanem erőt ad. Azt az ősi, zsigeri erőt, ami nem attól van, hogy nincs bennünk félelem – hanem attól, hogy érezzük: nem vagyunk egyedül.

De mi van akkor, ha nem szeretnek viszont? Vagy ha csak annak hisszük, hogy szeretnek – de amit kapunk, valójában elvárásból, manipulációból, vagy elhallgatásból áll össze? Mi történik akkor, ha adsz… de nem kapsz?

Ott kezdődik a másik fele: a bátorság.
Mert szeretni valakit – mélyen, igazán – mindig kockázatos. Kitenni a szívedet a világ, vagy akár csak egyetlen ember elé. Megmutatni, mit érzel, akkor is, ha nem tudod, jön-e válasz, milyen válasz jön. Beleállni abba, hogy valaki fontos neked – és nem birtokolni, nem megjavítani, csak… látni őt.

De miért ilyen nehéz ez? A szeretet elvileg természetes. Nem tanítják az iskolában, mert azt hisszük, magától jön.

Csakhogy a legtöbben nem szeretetben szocializálódtunk, hanem szabályokban, szégyenben, feltételekben.

Rengetegen úgy nőttek fel, hogy:
• akkor kaptak figyelmet, ha jól viselkedtek;
• akkor érezhették magukat biztonságban, ha csendben voltak;
• akkor szerették őket, ha nem voltak túl érzékenyek, túl hangosak, túl… mások.

Így amikor ma szeretsz – valakit vagy magadat -, az nemcsak szeretés. Ez változás és gyógyulás is. A múltból. A megtanult, sokszor nem is tudatos védekezésekből. A bezártságból, abból a lemerevedett, megdermedt állapotból, amit egyszer önvédelemből kialakítottál, hogy túlélj és alkalmazkodni tudj.

Néha ez a gyógyulás nem más, mint az első pillantás a saját belső gyereked, vagy épp felnőtt részed felé. Aki ott ül benned csendben, és várja, hogy valaki végre ne „megnevelni” akarja, hanem egyszerűen csak lássa, ismerje el, szeresse, becsülje, figyeljen rá.

Innen nézve a „nehézség” nem akadály, hanem emlék, élmények lenyomata. Valójában nem a szeretet bonyolult – hanem az, amit annak hittünk. Amit pedig nem kaptunk meg, azt ma is nehéz lehet adni. Különösen magunknak. De elfogadni is.

És van még valami, amit ritkán mondunk ki: a szeretet nem bennem dől el. Hiába mondom, hogy „én szeretlek” – ha te nem érzed magad szeretve, akkor valami nem ment át.

A szeretet nem a szándékomban, nem a mondataimban van, hanem benned válik valósággá. A te idegrendszeredben, a te tapasztalatodban, a te biztonságodban, a te élményedben

Sőt – lehet, hogy még pontosabb így: Nem bennem van. Nem is benned. Hanem közöttünk. Ketten (vagy többen) hozzuk létre.

Minden kapcsolat egyedi.

A szeretet nem egy sablon, amit ráhúzunk valakire – hanem valami, ami két (vagy több) ember között megszületik. És van, hogy nem születik meg.

Nem azért, mert rosszul csináljuk. Hanem mert nem jön létre az a közös intim tér. Fájó igazság – de ettől még igaz.

Így van, amikor épp az a legmélyebb szeretés, ha elengedlek. Ha tiszteletben tartom a határaidat. Ha elfogadom a nemet – még akkor is, ha az azt jelenti, hogy többé nem kereslek. Nem sértődötten. Nem passzív-agresszíven. Egyszerűen csak azzal a belső tisztelettel, ami nem akar rajtad átnyúlni. Nem akarja, hogy engem válassz. Nem akar többet. Ha nem tudsz, ha nem akarsz velem lenni – akkor is maradhat bennem szeretés feléd. Csendben. Távolról. Ez is lehet.

Nagyonis sokféleképpen lehet szeretni.
A görögök külön neveket is adtak ezeknek:
• philia (baráti, testvéri)
• eros (szenvedélyes, testi)
• agapé (feltétel nélküli)
• storge (családi, gondoskodó)
• ludus (játékos, könnyed)
• pragma (érett, hosszú távú)

De nemcsak a szeretés fajtái különböznek. Te is mást hozol ki belőlem, mint más. És én is más leszek tőled, mint mástól. A szeretés dinamikus, nem statikus. Lelkek kémiája. Történetek találkozása.

Ezért nincs univerzális szeretet-forgatókönyv. Nincsenek biztos receptek. Csak pillanatok. Kapcsolódások. Hatások. Tér – köztünk.

És talán itt jön a legfontosabb: A szeretet nem valami, ami van. Hanem valami, ami történik. Nem főnév. Nem birtok. Nem dolog.

A szeretés akkor válik valósággá, amikor megtörténik, amikor csinálunk vagy nem csinálunk sgymással dolgokat. Akár a csendben. Egy mozdulatban. Egy határ kijelölésében. Figyelemben. Egy elengedésben, egy újrakezdésben.

⸻

Ha benned is dolgozik ez a kérdés – szeretet, kapcsolat, bátorság, visszavonulás vagy kapcsolódás – gyere, beszélgessünk róla egy biztonságos térben.

A konzultáció nem megoldásgyár, hanem egy olyan hely, ahol visszatérhetsz önmagadhoz. Gyakorolhatjuk a szeretést folyamatosan, együtt.

Kapcsolatfelvételhez írj egy emailt:
hello@kunido.hu