„Ez most az első randink” – de vajon mi zavar be igazán a kapcsolódásba?

Exek, szorongás, Lacan, Sartre – és egy reggeli kávé mellett kibontakozó sztori.

Ma reggel történt. Mancitól elbúcsúztam, aztán beültem reggelizni az egyik kedvenc, közeli kávézóba. Épp csak olyan asztal volt szabad, ahol valaki(k) mellé lehetett ülni. Udvarias-cukin kérdeztem az első asztalnál ülő férfit és nőt, hogy leülhetek-e melléjük – mondtam azt is, hogy csendben leszek, bedugom a fülem.

Mire a férfi szintén kedves-mosolygósan, de határozottan rávágta:

„Háttt az a helyzet, hogy ez most az első randink… és… kicsit bezavarnál az auránkba, úgyhogy bocsi, de inkább ne.”

Mondtam, hogy semmi gond, vigyorogva minden jót kívántam, és már léptem is tovább. De a sors nem hagyta ennyiben a dolgot. A következő asztalnál pont felszabadult a hely, leültem – de nem dugtam be rögtön a fülem, így elkezdtem hallani őket.

A randizók ugyanis folytatták a csevegést – egyből megtudtam, hogy a férfi Mérleg, és a nőnek már volt egy borzalmas kapcsolata egy Mérleggel. Ekkor ők még nevettek, én már felszisszentem. Aztán hosszasan beszélgettek az exekről. És amikor a nő többször is jelen időben emlegette a férjét – mármint az exférjét, mert az is kiderült, hogy már elváltak -, hirtelen nagyon hálás lettem a pasinak, hogy elhajtott. Ezt lehet hogy mégsem bírtam volna ki szó nélkül, ha mellettük ülök. 😅

Mert aztán jött még az is, hogy a férfi egy ponton átcsúszott a klasszikus férfias megoldáskeresésbe: jótanácsokat kezdett osztogatni, miközben a nő csak meghallgatásra és együttérzésre vágyott. A hülye exférjével és a kamasz gyerekével kapcsolatban.

És bár a férfinak is volt exfelesége meg gyerekei, én már akkor tudtam:
ebből se lesz párkapcsolat.

_

Mi zavarhat bele a kapcsolódás aurájába?

Sokan azt hiszik, hogy egy harmadik ember feltűnése zavar be egy (pár)kapcsolatba.

Pedig az aurazavarok addigra már belül rég megvannak.

Ott, ahol a múlt túl nagy hatással van a jelenre.
Ott, ahol a változás közelít, de még nem merjük beengedni.
Ott, ahol a lélek megvalósítaná a vágyott közelséget, de a test és az idegrendszer még a régi mintákból reagál, és próbálja elkerülni az újabb pofára esést.

👉 A múlt lezáratlansága – amikor az ex még mindig benned él. Vagy te vagy még mindig az „exben”.
👉 A közeledés valódi lehetősége – ami épp emiatt válik ijesztővé.

Mert már nem a múltban vagy, hanem egy küszöbön. És az ismeretlen mindig para.

Ahogy Jacques Lacan írja:

“It is not nostalgia for what is called the maternal womb which engenders anxiety, it is its imminence.”

Vagyis nem az vált ki szorongást bennünk, hogy visszavágyunk egy valaha volt, biztonságos, „egylényegű” állapotba – például az anyaméhbe.

Hanem az, hogy újra megtörténhet.

Hogy megint közel jöhet valaki.

Hogy valaki valóban láthat, megérinthet,

és átléphet a falaidon – nem erőszakosan, hanem azért, mert te magad nyitod ki az ajtót.

És ez a nyitás ijesztőbb lehet, mint bármi, amit eddig el akartál kerülni.

Ez a szorongás néha nem a másiktól jön – hanem attól a szabadságtól, amit a kapcsolat megnyithatna bennünk.

Ahol többé már nem tudunk úgy tenni, mintha nem éreznénk semmit.

Ez nemcsak férfiakat érint. Nemcsak nőket.

Ez minden embert érint, aki sérült már meg fontos kapcsolatokban – és mégis vágyik a szeretésre.

_

Beszéljünk az exekről az első randin?

Természetesen a múltunk is mi vagyunk.

A kapcsolataink nemcsak emlékek – struktúrák, amelyek bennünk élnek tovább.

De nem mindegy, hogyan vannak jelen.

👉 Lezárva? Egy gyászfolyamat után integrálva?
👉 Vagy újra és újra kibeszélve, egy nyitott sebből felbugyogó történetként?

Nem ciki exekről beszélni.

De ha csak erről van szó – és úgy, mintha még mindig velünk lennének -, az jelez valamit:

– vagy azt, hogy még ott élnek benned,

– vagy azt, hogy még nem mersz jelen lenni abban, ami van – és abban, ami jöhet.

Sokszor nem is a másik ember elengedéséről van szó – hanem arról, hogy félsz újra nyitni.

És lehet, hogy a falakat nem is a másik ellen emeljük – hanem a saját sérülékenységünk védelmében.

_

Van sikerrecept első randira?

Nincs.

De vannak mintázatok.

Azok a randevúk működnek,

– ahol van kölcsönös kíváncsiság, és nincs túlzott megfelelési vágy,
– ahol nem csak egymás mellett beszélnek el, hanem egymás felé, egymással beszélgetnek,
– ahol nem egymást váltó monológok zajlanak, hanem reflektálnak egymásra,
és együtt szövik a gondolatok, érzelmek, szavak fonalát.

És ahol a múlt már nem zár el a jelen élményétől.
…ha van benne figyelem, játékosság, és valami, ami több, mint udvariasság:
őszinte kíváncsiság a másik világára és valóság-élményére.

Nem azért, hogy azonnal mérlegelhesd, hogy az passzol-e a terveidhez, vagy megfelel-e egy előre megírt checklisten szereplő tételeknek, vagy az asztrológusod jövendölésének… hanem mert tényleg hallani akarod. Mert érdekel.

És nem, nem az algoritmus fog dönteni. Nem a szűrők, nem a csillagjegy.

Hanem az, hogy mersz-e jelen lenni abban, ami épp születik. És persze hogy az tetszik-e neked, mert ha nem, mindig lehet mondani (ad absurdum ghostolás helyett is), hogy

– Úgy érzem, nem szeretném veled folytatni a kapcsolódást. Örülök, hogy megismertelek, köszi minden eddigit, és minden jót kívánok!

Jó, 10 év után lehet hogy ez már kevés lesz. 🤣

_

💬 Te jössz

👉 Jó ómen exekről beszélni az első randin?👉 Milyen volt a legemlékezetesebb első találkozásod – és mi tette azzá?
👉 Volt már, hogy a jelen lehetősége riasztóbb volt, mint a múlt fájdalma?

Írd meg kommentben vagy privátban
szavazást nem indítok, és lehet hogy nem is válaszolok. 🥹

Játsszunk el a gondolattal:

👉 Mi zavar be igazán – a harmadik ember? Az exek? Vagy… a valódi közelség lehetősége?

☕ És ha úgy érzed, hogy egy kávé mellett már rég nem volt olyan beszélgetésed, ahol nem kellett szerepet játszani – akkor gyere inkább hozzám beszélgetni.

Nem első randi lesz – de talán még izgalmasabb.

Szakrális, de nem nyálas. Emberi, de mély. És teljesen ítéletmentes. Kivéve ha pl. a hülye exedre és a kamasz gyerekedre panaszkodsz, mert az élményedet sosem kérdőjellezzük meg, és mindig számíthatsz az együttérzésemre.

Vagyis majdnem mindig: legközelebb szeptembertől 👉 hello@kunido.hu