Nem nagy tanmese – csak egy apró idegrendszeri győzelem

Ma hosszú évek kihagyása után ismét futógépen futottam. És még mindig egy bezárva pörgő hörcsögnek éreztem magam közben.

A testem fut, az idegrendszerem viszont kiakad ilyenkor, mert az agyam próbálja értelmezni:
„de akkor most merre megyünk…? sehova…? akkor minek izzadunk…?”

Márpedig alaposan leizzadtam.
Ennyi erővel kimehettem volna futni az esőbe is. Na, ez is egy tanulság.

De a lényeg most nem is a futópad.
Hanem hogy ma újra mertem kipróbálni valamit, amihez régen se kedvem, se erőm nem volt.
Ilyen tempót és ennyi ideig annó nem futottam – ezért most valahogy felszabadító lett az egész.

Na nem azért, mert ezután lesz hozzá kedvem
de a végére még hálás is lettem!

Ennyi. Nem nagy tanmese.
Csak egy apró idegrendszeri győzelem egy konkrétan szürke hétköznapon.

__

Ha szeretnél úgy visszakapcsolódni a testedhez, hogy közben nem kell megfelelned, tökéletesnek lenned vagy „jól csinálnod” és „fejleszteni magad”, hanem elég csak finoman visszaszivárogni a saját ritmusodban a saját jelenedbe – írj!

Holnap újra lesz VIPassana meditáció,
és várlak szeretettel segítő beszélgetésre és Lélekjátékra is

hello@kunido.hu