Az érzelmi csőtörésekről

Me too, melegvíz-alapvezeték. Me too.

.
.
.

Kaptam ma egy emailt a ház gondnokától:

„A múlt heti szerelés közelében újabb melegvíz-alapvezeték csőtörés történt. Ismét javítás lesz.”

Ez az a pont, amikor az ember, akit Kunigundának hívnak, nagyot sóhajtva bólint:
Aha… pontosan tudom, ez milyen érzés.

Van az az állapot, amikor épp betömtél egy repedést,
már újra melegszik a rendszer…
de aztán valahol megint megindul a szivárgás.

Jön egy emlék.
Észreveszel egy mintát.
Felismersz egy régi szokást.
És valahonnan feltör egy rég elnyomott érzelem –
mert valaki csinál, vagy épp nem csinál valamit,
amitől egyszerűen kiakad a rendszer.

Hát persze, hogy testünk-lelkünk is így működik.
Nem lineárisan.
Nem lehet semmit rendbe tenni egyszer és mindenkorra.

Folyamatos változásban és áramlásban vagyunk, ahogy a víz is:
ha eltorlaszoljuk az útját, túlnyomás lesz.
Ha szabad utat adunk neki, eláraszthat – de tisztulhat is a folyam.

A kérdés csak az: hogyan?

Hogyan engedjük átfolyni az érzéseinket úgy,
hogy ne romboljanak szét mindent,
de ne is zárjuk el őket erővel?

Hogyan lehet fenntartható, harmonikus érzelmi vízforgalmunk –
ahelyett, hogy minden héten új csőtörést kellene bejelentenünk?

Hogyan lehet úgy élni, hogy ne robbanjon szét folyton minden, még ha nincs is végleges stabilitás, megoldás, biztonság?

Ha te is ebben az átmenetben vagy,
ha kicsit lerobbantál, eltörtél, vagy épp túlcsordultál –
gyere.

Megjavítani nem foglak, mert te mégsem egy elromlott szerkezet vagy, hanem egy emberi lény.

De segíthetek megtalálni azt a saját belső medret,
ahol az érzéseid végre szabadon és tisztán folyhatnak.

Úgy, hogy nem öntenek el, nem szivárognak el,
hanem egyszerűen átmosnak – te pedig újra átadhatod magad az áramlatnak.

hello@kunido.hu