14 sztori 3 percben

Amikor 10 éve ez a fotó készült az első sétánkon
(ráadásul anyukám lőtte), nemhogy nem éreztem magam boldognak –

hanem fogalmam sem volt,
mit jelent egyáltalán az, hogy boldogság.

Ezért kértem, hogy fotózzon le ott. Mert ekkor jöttem rá, hogy igazából nem tudom, hogy ez mi.

Utána kiraktam a fotót a hűtőre, és elég sokat kontempláltam a kérdésen.

__

Működtem.
Jó gyerek voltam.
Igyekeztem még jobbá válni.
Szerettem, ahogy tudtam.
Nevettem is.
A felszínen minden okénak tűnt.

De hogy közben hogy vagyok,
az nem volt kérdés.

Vagy csak olyan megszokásból, tudjátok.
De nem figyelték igazán.

Én legalábbis így éltem meg.

És nyelvem sem volt rá,
hogy beszéljek róla,
vagy kifejezzem valahogyan.

—

Most azt gondolom,
hogy a boldogság nem egy állapot, amit elérhetek.

Hanem egy áldott pillanat,
amikor nem akarok valahol máshol lenni.
Valahogy máshogy lenni.
Valaki mással lenni.

De az is lehet, hogy a boldogság igazából egy nevető gyermek.

__

Ha most azt érzed, hogy működsz –
de nem igazán vagy ott közben:

lehet, hogy nem több dolgot kell csinálnod,
hanem máshogy kapcsolódni.

A kapcsolódást viszont nem lehet egyedül gyakorolni.

Ha gyakorló társra, kísérőre van szükséged, itt vagyok hellokunidohu