Mi történik, ha nem a legjobb verziód mutatod?
Mi történik, ha nem építesz magadnak egy professzionális alteregót?
Mi történik, ha nem a legjobb fotódat mutatod?
Mi történik, ha egyszerűen csak látszol?
Talán furcsa dolgot fogok mondani.
A vállalkozásomat anno personal branding konzulensként indítottam.
Évekig abból éltem, hogy segítettem másoknak láthatóvá válni, és az önszabotázst önbecsülésre, az imposztor szindrómát pedig golyóálló önbizalomra cserélni – egohizlalás nélkül.
Tudom, milyen fotók működnek.
Tudom, hogyan épül a bizalom.
Tudom, milyen arculatok, színek, pózok, UX-megoldások és üzenetek vonzzák a figyelmet.
Tudom, hogy egy profi fotózás valószínűleg jót tenne a marketingemnek.
Régen ezzel is kezdtem.
A logó. Az arculat. A weboldal. A szövegek. A fotók.
Most mégsem vágyom rá.
Egyelőre nem.
Nem azért, mert a personal branding hülyeség lenne.
Nem azért, mert ne lenne haszna.
És nem azért, mert valami romantikus lázadást folytatok a marketing ellen.
Hanem mert az utóbbi években egy másik kérdés kezdett érdekelni.
Egy sokkal kényelmetlenebb kérdés.
Mi történik, ha nem a legjobb verziómat mutatom?
Mi történik, ha nem akarok professzionálisnak látszani?
Mi történik, ha nem várom meg, amíg minden összeáll?
Amíg jobb formában leszek.
Amíg kipihentebb leszek.
Amíg sikeresebb leszek.
Amíg biztosabb leszek magamban.
Amíg elkészülnek a profi fotók.
Amíg végre úgy érzem, hogy:
„Na most már vállalható vagyok.”
Gyanús, hogy ez az „amíg” nem ér véget.
Csak egyszer elfogy az idő.
Mindig lesz még egy tanfolyam.
Még egy könyv.
Még egy önismereti progi.
Még öt kiló mínusz.
Még egy diploma.
Még egy stratégia.
Még egy tökéletesebb verzió önmagunkból.
Sőt.
Néha már nem is fejlődünk.
Csak a fejlődést használjuk búvóhelynek.
Közben pedig telnek az évek. 
A láthatóság folyamatosan átcsúszik a jövőbe.
Majd.
Majd egyszer.
Majd ha készen leszek.
Csakhogy szerintem nem készülünk el soha.
Legalábbis én még nem találkoztam készen lévő emberekkel.
Olyanokkal viszont igen, akik élnek.
Akik néha magabiztosak.
Néha bizonytalanok.
Néha ragyognak.
Néha szétesnek.
Van amire tudják a választ.
Legtöbbször pedig fogalmuk sincs.
És egyre gyakrabban tapasztalom, hogy a valódi kapcsolódás nem akkor történik, amikor tökéletes(nek látszó) képet mutatunk magunkról.
Hanem amikor meg merünk mutatkozni annak ellenére is, hogy nem vagyunk azok.
Ez a fotó sem egy gondosan felépített brandfotózás eredménye.
Épp egy vizsga előtt várakoztam egy pláza tövében, Büdipest egyik forgalmas pontján.
Nem is terveztem posztolni, magamnak lőttem mementó gyanánt.
Nincs mögötte koncepció.
Nincs mögötte stratégia.
Csak én vagyok.
Mondanám, hogy teljesen természetesen.
De szerintem egyetlen portré sem természetes.
Abban a pillanatban, hogy tudjuk, hogy néznek minket, már változunk. 
Mégis ez most az egyik legigazabb fotó rólam.
És azok az emberek, akikkel a legmélyebben tudok együtt dolgozni, beszélgetni vagy meditálni, soha nem a tökéletes verziómhoz kapcsolódnak.
Hanem ahhoz, aki éppen ott van velük.
És mielőtt valaki félreértené:
Nem gondolom, hogy a professzionalitás fölösleges lenne.
Sőt.
Segítőként, csoportvezetőként vagy konzulensként kifejezetten fontosnak tartom.
Csak egyre inkább azt érzem, hogy a professzionalitás nem ugyanaz, mint a polírozottság.
Számomra a professzionalitás nem azt jelenti, hogy egy szakmai szempontoknak vagy bármilyen elvárásoknak megfelelő képet mutatok magamról.
Hanem azt, hogy jelen vagyok.
Figyelek.
Tartom a kereteket.
Vállalom a felelősségemet.
Nem veszem át más felelősségét.
És nem játszom el, hogy én jobban tudom, hogy mi van veled, mi van benned, vagy mire lenne szükséged.
Az ún. „önismereti munka” sem arról szól, hogy létrehozzunk egy hibátlan, optimalizált embert, akinek már nincsenek nehézségei.
Hanem arról, hogy egyre könnyebben bírjuk a létezés kihívásait.
És egyre kevésbé kelljen bujkálnunk.
Sem mások.
Sem önmagunk elől.
Ha most te is valamiféle „majd ha…” küszöbén toporogsz, és jól jönne valaki, aki nem megjavítani akar, hanem veled együtt kíváncsi arra, mi zajlik benned – és mi születik meg köztünk…
Írj emailt, ha jönnél beszélgetni:
hello@kunido.hu
Nem kell elkészülnöd ahhoz, hogy megérkezhess.
