Oldal kiválasztása

Helló! A nevem Csurgai Zsófia Kunigunda.

Sokáig fogalmam sem volt, mihez kezdjek magammal.
Valahányszor azt kérdezgették gyerekkoromtól kezdve, hogy mi leszek ha nagy leszek, én ebből azt szűrtem le, hogy lennem kéne valakinek, ami nem vagyok, illetve valamilyenné válnom kéne, amilyen nem vagyok.

De amúgyis gyakran az volt az élményem, hogy nem vagyok jó úgy, ahogy vagyok. Ezért elkezdtem magamat macerálni, ahogy engem is maceráltak, és kitaláltam mindenfélét. És végülis tanultam és csináltam is mindenfélét, de előbb-utóbb mindig azt éreztem, hogy nem vagyok jó helyen, és a lényegnek még mindig amúgyis csak a felszínét karcolgatom. 

Engem mindig a lényeg, a dolgok és jelenségek gyökere érdekelt, azt keresgéltem, oda akartam menni, a lehető legmélyebbre. Persze magam sem tudtam, hogy pontosan mi a lényeg, amit állandóan hiányoltam és kerestem. Viszont egyre izgalmasabb feladatokat kerestem és vállaltam, amiket élveztem. 

Közben férjhez is mentem, és 2016-ban megszületett a kislányunk. Ezután viszont alaposan berosszultam. A válásunk, a párkapcsolati kríziseim, és a kislányom felé érzett feltétlen szeretetnek köszönhetően jutottam el sok kacskaringón át a jelen pillanatig.
A zen és vipassana meditációs praxis, a sámáni hagyományokkal való kapcsolódás, valamint a saját terápiás hatású folyamataim révén jöttem rá, hogy egyszerre van is kezdet és vég, és nincs is.

Nekem Kunigundaként végem lesz, de átalakulok és tovább folytatódom majd, valami másként, miután a gombák és férgek lebontanak. A folyónak úgy tűnik hogy van forrása, és van is, amit annak nevezünk, de ha még tovább megyünk, igazából nem lehet megállapítani, hogy honnan ered. 

Fontos az éntelenség belátása, és fontos az én megélése is. Fontos az individuum, fontos az egyediség mellett a mintázatok felismerése, és fontosak a kapcsolataink is, amelyekben megélhető a ‘mi’ élménye – jobb esetben megalkuvás, a szabadságunkról való lemondás, a másik feletti hatalom gyakorlása nélkül. Viszont sokszor és sokan nem ezt a jobbik esetet tapasztaljuk, nem ebben nőttünk fel, és bár rengeteget beszélünk a szeretetről, sokan nem tudjuk, hogyan szeressük önmagunkat és egymást is. Az is lehet, hogy mindannyian tanulhatjuk és gyakorolhatjuk ezt, fogantatástól halálig.  

Ahogy nekem az én a folyamataimban egyre biztonságosabb volt megérezni a mélyre eltemetett érzelmeimet is, foscunamiként tört fel a rengeteg hiány és veszteség, lefojtott düh, fájdalom és szégyenérzés, az elvesztegetettnek hitt idő, a vélt és valós hibáim miatti bűntudat, az önbecsülésem sérültsége, a gondolataim folyamatos zakatolása. Az ártalmas függőségek felszámolása, a sokéves túlélő üzemmód és folyamatos készenlét, és mindezek megélése, majd levetkőzése, szisztematikus helyrepakolászása, kioldozgatása, kipucolása, átrendezése sok gyengédséget, odafordulást, tisztánlátást, figyelmet, türelmet, együttérzést és hatalmas bátorságot igényelt. Egyedül nem is bírtam volna én sem. Elképesztően hálásnak és szerencsésnek érzem magam, amiért kértem, és megadatott minden támogatás ahhoz, hogy ma ezeket a sorokat írjam. 

Ugyanakkor mindeközben rájöttem arra is, hogy a biztonság nem úgy van, ahogy általában gondoljuk, vagy ahogy tapasztalni szeretnénk. Végülis mindannyian a semmiben ill. a mindenségben lebegünk egy ‘sárgolyón’, igaz? Rájöttem arra is, hogy habár ‘a Nap mindennap felkel’, de előbb-utóbb a Napunk is semmivé porlad majd, tehát minden garancia viszonylagos.

Rájöttem arra is, hogy akár még ma meghalhat bármelyikünk, úgyhogy tényleg nagyon fontos, hogy kivel és hogyan kapcsolódunk, hogyan élünk.

Tapasztalom, hogy milyen az, amikor a félelmeim irányítanak és szabotálnak, és milyen az, amikor az intuícióm teljesen megbízhatóan int óvatosságra, vagy noszogat előrelépésre, döntésekre. Tapasztalom azt is, hogy milyen az, amikor a megszokásoktól eltérően képes vagyok újfajta döntéseket hozni, és ezáltal újfajta valóság-élményt teremteni, megélni. És nagysokára végre rájöttem arra is, hogy hiába a sok könyv és képzés, oklevél, diploma, nekem semmilyenné sem kell válnom azon túl, amilyen már most is vagyok, és mindig is voltam.

Így vagyok mostmár végre én én, csak Kunigunda, titulusok és módszertanok nélkül, úgy, ahogy gyermekként is voltam, egyszerűen, spontán és őszintén.   

A lassan 40 évnyi önismereti és önismeretlenségi tapasztalatommal (hihi) azt vettem észre, hogy a spirituális élmények integrációja a személyiség és a mindennapok szintjén kulcsfontosságú a változás folyamatában, mégis nagyon keveset beszélnek erről, és még kevesebben foglalkoznak ezzel, holott a spiri piac fellendülőben van, és a pszichedelikumok használata is reneszánszát éli. Ezért rendkívül fontos számomra, hogy habár energiagyógyászati módszerekkel is tudunk dolgozni, de ha megkeresel, akkor úgy kísérjelek a folyamatodban, hogy semmit ne használjunk eszközként elkerülésre, manipulációra, hanem mind a transzcendens, mind az anyagi élményeinket harmonizálva, az emberi létezésben mozogjunk reziliensen – az életünk minden örömével és fájdalmával együtt. 

Tudok támogatást adni neked, hogy te is felszabadultabban, bátrabban, önazonosabban élhess? Nem biztos. Viszont könnyedén kideríthetjük!

2019 óta dolgozom fókuszáltan emberekkel, egyéni vállalkozóként, holisztikus personal branding szakértőként, kommunikációs szakemberként, medzsik vibe healing bubusként, karmasimogató kisiparosként, konzulensként. Sokáig azért kerestek meg, hogy ki-ki az önbecsülését megerősítva, a korlátozó hitrendszereket eliminálva, a lefojtott érzelmektől felszabadulva, az imposztor szindrómát levetkőzve képes legyen kiteljesedni vagy szintet lépni a hivatásában, főleg szintén egyéni vállalkozóként, vezetőként. Azonban a tapasztalt tünetekből visszaindulva ugyanúgy a gyermekkornál lyukadtunk ki. Sok esetben a fogantatásig vezettek az élmények, és az elé is, a generációs és kollektív mintázatokat felismerve.

Így tehát egy ideje inkább azon dolgozom, hogy ki-ki vezetővé válhasson a saját életében, munkakörtől és betöltött pozíciótól függetlenül. 

Gyere és beszélgessünk!

Add meg az email címedet, hogy felvehessük a kapcsolatot!

Egyéni konzultációs óradíjam (50 perc) 18.000 Ft.

Az első alkalommal 2×50 percet fogunk együtt tölteni Pesten személyesen, vagy online, hogy jobban megismerkedjünk, és elmélyüljünk a hozott élethelyzetedben.

Ezután hozhatunk döntést arról, hogy kölcsönösen szeretnénk-e együttműködni a továbbiakban, és ha igen, milyen rendszerességgel. 

Rengeteget köszönhetek – az elemeken, a növényeken, gombákon, állatokon és rovarokon kívül, sok más emberi és nem emberi lény mellett – Tóth Andrea Beátának, Feldmár Andrásnak és Tóth Lászlónak, akik nélkül fogalmam sincs, hogy hol lennék ma. De a legjobb, hogy nem is kell ezen gondolkodnom.

Andival a Buddhista Vipassana Alapítványban dolgozunk együtt egy ideje, Lacival pedig manapság is rendszeresen találkozunk, és szupervíziós kapcsolatban is vagyunk. 

Habár sok nyűgömnek is forrásai, mára már anyukámnak és apukámnak is hálás tudok lenni, azért hogy egyáltalán él az élet engem is rajtuk keresztül. 
Vitathatatlan, hogy megtettek és megtesznek minden tőlük telhetőt. Lehetett volna sokkal jobb is, de sokkal rosszabb is, és a velük ill. nélkülük szerzett élményeimet ma már önmagam, a kislányom, és mások javára tudom fordítani. 

Kicsit távolabbi mestereim: Gautama Sziddhártha, Jézus, Mária Magdolna és Charles Bukowsky.