Talán még mindig azt hiszed, versenyezned kell másokkal azért, hogy… [és most gondold ide a mondat befejezéseként az aktuális vágyadat vagy célodat, amit szeretnél elérni.]
Talán épp ez a tévedés a legnagyobb akadályod most, amivel – észrevétlenül is – önmagadat szabotálod a haladásban. ?
De ne ostorozd magad akkor sem, ha ez kiderül, ugyanis az egész társadalmi berendezkedésünk a versengésre épül, szóval igazán nem a te hibád, ha versenyezhetnéked van, és te vagy a király/királynő, vagy esetleg pont hogy nem érzed magad elég jónak (másokhoz képest, vagy egy általad felállított, akár teljesen irracionális képhez viszonyítva magadat). ?
Nem a te hibád, de a te lehetőséged(!), hogy a versengéshez kapcsolódó tévedéseket felismered-e magadban és a környezetedben, és a te felelősséged(!), hogy azután mit kezdesz ezzel. ?
Ha azt hiszed, hogy nem vagy elég jó, hogy jobbnak kell lenned ahhoz, hooooogy elérj vagy megvalósíts valamit, belevágj valami újba, merj nagyot álmodni, merj kockáztatni, merj megnyilvánulni, merd szakértőként megosztani a tudásodat (és akár még pénzt is kérni érte, skandallum!) akkor az a rossz hírem van, hogy pontosan ez lesz a valóságod. Így tényleg soha nem leszel elég jó. Legalábbis ez lesz a te megélésed önmagaddal kapcsolatban.
Sosem fogod elég jónak érezni magad, és mindig arra fogsz figyelni, hogy hány olyan ember van, akik nálad jobbak, ügyesebbek, okosabbak, szebbek, akármilyenebbek, és el akarsz majd menni még egy tanfolyamra, el akarsz majd olvasni még egy könyvet, részt fogsz venni még egy workshopon is, és így tovább. Egy napon talán ráeszmélsz, hogy elméletben már mindent is tudsz, de hiába, mert a gyakorlatod a nullához tendál, és továbbra sem fogod tudni meglépni azt az apró, de hatalmas jelentőségű lépést, amikor átlépsz egy küszöböt. Méghozzá annak az ajtónak a küszöbét, aminek a túloldalán a saját jövőd és a legnagyobb potenciálod vár. Olyan ez, mintha megfagyasztanád magad körül az időt, beledermedve a félelmeid és bizonytalanságaid zárványába. Biztonságos ugyan ez a kis tér, de elég szűkre szabottak itt a lehetőségek… és hideg is van, nem? ?
Picit nézz most rá erre az egészre és a saját sztoridra egy magasabb perspektívából:
A versengés egy kurvajól kitalált üzlet, amit az emberi psziché manipulációjára építenek. Nézd csak meg, mennyi pénz van a focinak hívott – elvileg játékban is. Vagy az olimpiában. Vagy ha igazán bátornak érzed magad, számold össze, hogy eddig hány tízezer, százezer, vagy millió forintot költöttél el önmagad képzésére, ami még mindig nem térült meg, mert még mindig nem merted, vagy nem tudtad visszaforgatni a tudásodat, és az anyagi síkon is kamatoztatni a képességeidet.
Namost a kérdés az, hogy TE szeretnél-e a továbbiakban is résztvenni ebben az agymenésben, ebben a manipulációban. Mert ha igen, nem is kell tovább olvasnod. ?
Szeretnél a nyertes-vesztes játszmában nyertes vagy vesztes lenni? Ha igen, elárulom, hogy mindenképp veszíteni fogsz, mert ebben a klasszikus játszmában ha más veszít, előbb-utóbb te is veszíteni fogsz. Kiégsz, depressziós leszel, értelmetlennek fogod érezni egy idő után az életedet stb. vagy csak megragadsz egy olyan állapotban, ami ugyan nagyon kellemes a felszínen, de akkor meg ennek az állapotnak az elveszítésétől fogsz félni, vagy az állapotod és a státuszod megtartásáért folytatott harcot, izé versenyt fogod baromira megszenvedni. Ezt már leírni is fárasztó volt.
Szóval… lehet, hogy Te esetleg inkább felszabadítanád magad a versengés alól, és a nem vagyok elég jó, nem állok még rá készen, úristenmileszhasikerül c. limitáló hitrendszerek és szorongató érzelmek alól? ?
Csudás, akkor nézzük tovább a lehetőségeket! ?
A versengéssel, a teljesítménnyel kapcsolatos limitáló hitrendszerek és a kapcsolódó fájdalmas érzelmek bizony több síkon is benned lehetnek. Egyrészt hozunk is magunkkal valamit lélek-szinten, a történelmi-társadalmi szinten is belénk ivódnak ezek ahogy cseperedünk, de a szüleinktől és kapunk egy szép kis csomagot, és kb. 10 éves korunktól már csak ismételgetjük és öntudatlanul is újrateremtjük azokat a helyzeteket, amelyekben pl. a versengést (és a vele együtt járó veszítést, elhagyatottságot és nem vagyok elég jóságot, vagy épp a dölyfösséget) újraélhetjük, amelyekkel még meg is erősítük és igazolva látjuk az elképzeléseinket. “Lám-lám, tényleg lúzer vagyok.” “Lám-lám, tényleg én vagyok a király/királynő!”
Nekem pl. az volt egész pontosan az egyik nagy limitáló hitrendszerem a téma kapcsán, amire csak néhány évvel ezelőtt láttam rá, hogy azért nem lehetek nyertes, mert akkor másokat vesztessé teszek.
(Merthogy sokáig én ilyen jótétlélek-terézanyában nyomtam, szerettem jófej és segtőkész jókislány lenni, világmegváltó ambíciókkal. Ezzel igyekeztem kompenzálni a nem-elég-jóságomat és a szeretethiányomat.)
Nem tudom, érted-e, hogy ezzel mennyire elképesztően csodálatosan gáncsoltam el saját magamat a haladásomban, úgyhogy picit magyarázom még: mivel senkit nem akartam legyakni a picsába (mert azt hittem – tévesen -, hogy csak ezen az áron lehetnék nyertes), tehát nem akartam senkit vesztessé tenni, konkrétan bűntudatom volt, ha megnyertem egy rajzversenyt. Igyekeztem bagatellizálni a teljesítményem mögött lévő erőfeszítést, és elértékteleníttem az eredményeimet is, miközben paradox módon mindennél jobban vágytam az elismerésre, és a végén már egyáltalán nem mertem magam helyzetbe hozni, mert féltem a következményektől, akár pozitív, akár negatív lett volna a teljesítményem. Sőt még a középszerűségtől is féltem, úgyhogy leginkább csak tengtem-lengtem, próbáltam valahogy túlélni a napokat.
Ötös lett a dolgozatom? Hát nyilván nem is volt olyan nehéz. Sőt, egész könnyű volt. Vagy pont mázlim volt, hogy azt kérdezték, amit tudtam. Hármas (vagy még rosszabb) lett a dolgozatom? Az szar volt, szorongtam is rengeget, de ilyenkor legalább belesimultam az átlagba, úgyhogy könnyebben lehetett heherészni a többiekkel. ?
Pár évvel ezelőtt egy társamtól kaptam egy mondatot, egy üzenetet, ami így szólt: “Nyertes vagy!” ?
“Micsodaaaaaa?? Én nem akarok nyertes lenniii!” Ez volt a zsigeri reakcióm. Elképesztő, nem? ? Még most is röhögök magamon.
Nyilván ez feltűnt (köszönhetően a meditációs praxisnak), ezért elkezdtem ennek a mélyére ásni, és akkor jöttem rá, hogy az a tévedésem, amit fentebb leírtam,
VISZONT jött a nagy felismerés is, hogy ezzel szemben valójában én simán lehetnék, és lehetek is nyertes a saját életemben — méghozzá anélkül, hogy bárkivel vagy bármiért versengenem kéne. (Harsonák, fanfárok! ???)
Aztán még meditáltam pöttyet, és az is gyönyörűen kirajzolódott, hogy igazából egészen sok lehetősége van mindannyiunknak (PC kieg.: jó persze van akinek több, van akinek kevesebb, de most kb. magunkról beszélek, és akikhez ez a poszt eljuthat), és nem valaki más elől veszem el a helyet, ha én nyerő leszek a saját életemben, versengés nélkül.
? Miért jó ez? Miért érdemes neked is nnyerőnek lenned a saját életedben, versengés nélkül? Azért, mert így win-win helyzetekben lehetünk, és win-win helyzeteket teremthetünk. Ráadásul én hirtelen ezer meg ezer olyan embert látok magam körül, akiktől irigység nélkül és szabadon tanulhatok, és én is olyan emberré válhatok, aki szabadon és félelmek nélkül oszthatom meg a tudásomat és inspirálhatok másokat is. Érzem, hogy támogatva vagyok, táplálva vagyok, és én is tudok támogatni másokat.
Úgy láttam ezt a belső látásommal, hogy egy hatalmas, de nem centrális pókhálóban vagyunk mindannyian (ez az ún. morfogenetikus mező), és mindannyian egy-egy csomópontban vagyunk ebben a hálózatban.
Világosan láttam, hogy nincs más dolgom, mint elfoglalni a saját csomópontomat ahelyett, hogy kerülgetném a felelősségvállalásomat a félelmeim és sérüléseim miatt… és ha ezt megteszem, akkor pont annyi értéket tudok adni-kapni-áramoltatni egyfajta csatorna állapotban (ún. üreges csontként, ahogy bizonyos a sámáni hagyományokban hívják ezt), amennyi bőven elég.
És ezt mindannyian megtehetjük, mert mindenkinek megvan a maga csomópontja ebben a hálózatban. ? A tiéd is.
Ezért mostmár egy ideje leginkább a saját feladataimmal foglalkozom, tapasztalok, tanulok és tanítok, és a figyelmem középpontjában a szolgálat van. (Anélkül, hogy mártír lennék, vagy mindenáron megmentőt akarnék játszani. Ezek is jó kis tudattalan, téves elképzeléseim voltak, és ezek is sokunkban benne vannak ám, szóval ezekkel is érdemes foglalkozni, különösen ún. segítő foglalkozásúként.)
? Mit gondolsz, hogy érzed, te bele tudsz állni a saját erődbe? Meg tudod találni, fel tudod vállalni a saját képességeidet, hogy ezekkel értéket teremts? Ki tudsz szállni a versengés és teljesítménynyomás lehúzó spiráljából? Meg tudsz szabadulni a szeretethiány fájdalmaitól, amik elgyengítenek?
Ha úgy érzed, hogy ehhez támogatásra van szükséged, és talán pont én tudnálak kísérni egy darabig az utadon, akkor foglalj magadnak időpontot egy ingyenes konzultációra, és beszélgessünk a helyzetedről, a részletekről és a lehetőségekről!
<3
Kunigunda / Kunido Vibe
Jövőteremtő & personal branding konzulens
Időpontfoglalás: www.kunido.hu
#personalbranding #imposztorszindróma #önszabotázs #önbecsülés #kiteljesedés #önátadás #bőség #kapcsolódás #jelenlét
